főszereplők:)

 Hali:3 gondoltam megosztom a szereplőket:) egyelőre ezek csak a főszereplők de majd a mellékszereplőkről is lesz egy;)
Puszi :3

szavazás:)

Nah, akkor a szavazást lezártam 15:54-kor és a győztes a 1D sztori lett:) gratulálook!:)

9. fejezet

9. fejezet

Vallomások...

Amíg a probléma megoldásán fáradoztam, észre sem vettem, hogy múlik az idő... Már február derekán jártunk. Abban az évben szökőévünk volt, tehát aki szökőévben született, szülinapja volt.

Kedden éppen anyával beszéltem telefonon-elujságoltam egy jól sikerült töridolgozat eredményét-, amikor anya váratlanul közölte velem az elkerülhetetlent:

-Figyelj, Sarah, szombaton felvételizel, oké? Azért átnézhetnéd az eddig tanultakat...-majdnem elájultam... az járt a fejemben hogy:hát ez a nap is eljött...- ...Sarah? Ott vagy még?

-I-i-igen-nyögtem ki nagy nehezen.

***

A következő napok gondolkodással vegyes félelemben teltek. Csütörtökön már teljesen össze voltam törve. Pénteken már egyenesen megőrültem. Irodalmon már alig tudtam figyelni a tanárra, a füzetembe pedig egyáltalán nem írtam semmit. Összetörten botorkáltam fel a lépcsőn Sonjával az infóteremig. Valaki úgy hallotta, nincs tanára az egyik csoportnak. Csak azt nem tudtuk, melyiknek. Valaki elment megkérdezni.

Nekünk nem volt. Most előbb érhetek haza...Remek.

Sonjától elköszöntem a lépcsőről és lassan-laaaasssaaaann- ballagtam a folyosókon. Az egyik kanyar után megláttam Gary-t, Victort, Maximot, Richit és Steelt a tornatermi szőnyegeken.

Erőteljes érzés lett rajtam urrá...

Most vagy soha!

Odaléptem Gary-hez:

-Beszélhetnénk?-kérdeztem. Gary rosszat sejtve felállt.

-Úúú, vajon miről?- Steel jól sejtette.. Kiértünk a fiúk látóköréből. Emberek siettek el mellettünk bosszúsan kikerülve minket.

-Csináltam valamit?- Gary csak attól az egy dologtól félt amit én-valószínűleg- közölni akartam vele.

-Te nem...Csak én... Hát én csak mondani akartam valamit. Tehát...-haboztam, Gary bepánikolt.-...tetszel.

Egyszerre fújtuk ki a levegőt. Én megkönnyebbülésemben, Gary csalódottságában. Csak ennyit mondott:

-Jó.

És csak mosolygott.

-Szia-most már én is csalódott voltam.

-Várj!-kiáltott utánam Gary.-ez biztos?

-Ühüm.

-Akkor jó-és továbbra is csak mosolygott.

8. fejezet

Sziiasztok!:) namármost...tudom, hogy sokáig nem hoztam részt, de annyi minden történt(majd olvassátok) hogy nem nagyon volt időm írni:S de mostantól törekszem minden másnap írni(vagy sűrűbben).

Apropó, még szeretném elmondani, hogy mostantól nem E/3-ban írok, hanem E/1-ben de csak a kövi résztől;) és még valami: hadd köszöntsem új olvasónkat, mert láttam hogy követ:) nagyon köszönöm, remélem, tetszik:)

8. fejezet

Kihagyott idők

Eközben Gary is hazaért. Sarah-n gondolkozott. Tehát tetszem neki-gondolta.-különben nem nézne folyton, nem akart volna új nevet húzni...Nem akart volna üzenni nekem!

Eszébe jutott Sarah cetlije. Gyorsan elővette ahhoz képest, hogy nemrég még nem érdekelte. Igen, biztos, hogy tetszem neki...

Ezt a következtetést a cetlin írtakból következtette ki:

Szia!

Sajnálom, hogy nem lehettem ott a karácsonyon, nem is tudod, mennyire...

Majd meséld el, mi volt!

Remélem, ízlik a palacsinta!:)

Sarah

Gary mosolyogva olvasta. Még senki sem tudatta vele ilyen nyíltan a tetszését  -vagy nemtetszését-, mint Sarah.

***

A következő néhány hétben Sarah csak azon gondolkozott, hogyan hozhatná Gary tudomására: tetszik neki. Nem mondhatja el neki személyesen, mert nem tudta. És facebook-on sem számolhatott be neki, mert túl gyávának tűnne.Tulajdonképpen az is volt. Gyáva, gyáva, gyáva, gyáva. Sarah-nak ez járt a fejében. De mégsem! Mégsem tudta megtenni személyesen! Azt nem! Semmi esetre sem! Mi van, ha nem tetszem neki? Sőt, biztos, hogy nem tetszem neki! Ah! Tudod, hogy nagymértékű pesszimizmust váltasz ki belőlem?-kérdezte Sarah a fiútól. Gary-mivel nem volt ott- nem válaszolt.

Sarah-nak az ezt követő hetekről- sőt, hónapokról fogalma sem volt. Mintha ködben lett volna, minden nap iskolába ment, kereste a szemkontaktust Gary-vel, várta a keddeket és a péntekeket, amikor kettesben volt vele néhány percre- és rettegett, mit hoz a holnap. Tudta, hogy felvételizni fog és azt is tudta, hogy nem ronthatja el, különben otthonról fog suliba járni, mindennap, vonattal. De ha jól megírja-olyannira, hogy felveszik- soha többé nem látná Gary-t, és a fiú emlékké, legendává torzulna!
Sarahnak lövése sem volt róla, hogy ebből hogyan mászhatna ki, hiszen bármit csinál, akkor is csak- a híres mondás szerint- csemerből vederbe esne. Éppen ezért gondolkozott nagyon sokat, hogy mit csináljon. Ezért viszont az életét- és vele Gary-t- nagyon elhanyagolta. Szinte csak azért kelt fel reggel az ágyból, hogy gondolkozzon. Néha kiestek neki részletek, mint például, hogy melyik busszal ment haza (Sonjával vagy nélküle??) vagy néha a mamája megkérdezte, hogy akkor jó lesz, ha azt készít holnap, amit a lány mondott? Ilyenkor Sarah komplett hülyének érezte magát, amiért hagyta magát elveszni a ködben. De nem tehetett mást...
Ha nem ötli ki gyorsan a megoldást, meg fog őrülni!!