-öö...persze, hogy szakítani fogok vele! Hova gondolsz, Liam? Szeretem Sarah-t...
-Akkor ezt meg is beszéltük-mondta Leeyum-és mégis hogy fogsz szakítani vele?
-Még nem tudom...
-Akkor döntsd el gyorsan!
-Okés...figyeljetek, skacok, én elmegyek lefeküdni...
-Most?-botránkozott meg Louis.-Hiszen még csak 10 óra!
-Nembaj...gondolkoznom kell...jóéjt, fiúk!
-Jóéjt!-mondta a kórus.
Felmentem a szobámba. Kivételesen most nem Lou-val közös szobám volt. Az elején morogtunk érte, de most kapóra jött.
Behúztam a függönyt, lefeküdtem az ágyamra és kerestem egy zenét, ami illett a helyzethez is meg a hangulatomhoz is... Conor Maynard-Animal-je jó lesz... "you can take...my heart...like a criminal...won't you make...me belive...i'm the only one..." Pontosan ezt éreztem. Mert Sarah elrabolta a szívem és nem adja vissza... Az a pillantás...de még van egy feladatom, amit teljesítenem kell, mielőtt teljesen beleszeretnék...ki kell találnom, hogy hogyan szakíthatnék Estherrel...gyáva vagyok a szemébe mondani...de telefonon meg egy kicsit bunkó lenne nem? "...take me to the dark and don't you ever let go...i like you when you treat me like an animal...take me to the dark..."
Még egy dolog...még Estherről sem tud a sajtó...szóval mit szólnának Sarah-hoz? Bele sem merek gondolni...nem...jobb lesz, ha ettől megvédem. A sajtó meg bekaphatja.
***
Arra keltem, hogy a nap-azon a keskeny csíkon, ahová nem ért a függöny- belesüt a szemembe. Egy percig csak pislogtam, mert nem tudtam, hol vagyok, de aztán "megvilágosodtam"... Valószínűleg elaludtam zenehallgatás közben, mert ruhástól feküdtem az ágyon ugyanúgy, mint tegnap.
Felültem, majd megtöröltem a szemem. A lábam teljesen elgémberedett, mert lelógott az ágyról. Kicsit megmozgattam. Rendben lesz.
Kimentem a fürdőszobába, lábujjhegyen, mert senkit nem akartam felébreszteni. Meg amúgy sem akartam senkivel se találkozni.
Megnéztem magam a fürdőszoba tükrébe. A szemem karikás volt, de nem is az volt a legfeltűnőbb, hanem hogy mennyire üres volt a tekintetem... nem csak a kialvatlanságtól, hanem attól a stressztől is, amit a két lány okozott nekem. Az egyiket már nem szerettem, de nem tudtam, hogy szakítsak vele, viszont a másik lánnyal sem lehetek boldog, mert ott van az egyik... ütik egymást, az nem kifejezést... egyik sem tud létezni a másikkal együtt... legalábbis a fejemben... abba belegondolni sem mertem, hogy mi lenne, ha őket egy légtérbe eresztenénk... Sarah-ról tudom, hogy nem egy féltékeny típus, sőt, még kedves is lenne Esther-hez, nade Esther... már a szemével megölné Sarah-t, de szerintem engem is, szóval mit tenne a két kezével? Megborzongtam. Tanács kell. De nem a srácoké, mert ők nem nagyon ismerik, ráadásul egy lány sokkal jobban tudja, mi kell egy másik lánynak... legtöbbször. Remélem ez az eset a "legtöbbször" kategóriába tartozik.
Visszamentem a szobámba és felöltöztem. Mielőtt kiléptem volna a házból felraktam a szokásos napszemüveget. Nem mintha így nem ismernének meg, de legalább nem annyira...
Kimentem a parkba...még korán volt, hogy benézzek Sarah-hoz és amúgy is előbb Estherrel akartam beszélni...
Megálltam egy nagy fánál. Szinte senki nem volt a parkban csak egypár korán kelt futó. Megkerestem Esther számát és felhívtam.
-Halló?-szólt bele álmosan.
-Sziia...felébresztettelek?
-Ööö...sziia kicsim...nem, már fent voltam...egy 2 másodperce.
-Bocsi...öhm...arra gondoltam...mi lenne, ha ma találkoznánk a mekiben?
-Úúú, ez egy randi?
-Ööö...-most meg mit mondjak erre??-az.
-Ott leszek.
-Okés, szia..
-Sziia kicsim.-megszakadt a vonal.
Sziasztok teknősök!(: bocsi, hogy idáig nem hoztam rész, de itt az utánpótlás;) remélem, tetszik...mindjárt jön egykis csavar;)<3
