13.:Megoldás

-Mi?? mimimimimimi?? miért nem?
-Sarah, kicsim, tudom, hogy nagyon szereted őket, Penny is szereti őket úgyhogy el tudom képzelni mit érezhetsz, de pénteken jönnek a nagyszüleid megismerkedni veled... csak nem hiányozhatsz...
Csak álltam, földbe gyökerezett lábakkal és nem hittem el, hogy ez tényleg megtörtént... minek megismerkedni a nagyszülőkkel éppen most? Mért nem lehet valamikor máskor?
Csak álltam Julia előtt és éreztem, hogy valami elkezdi szúrni a szemem. Amikor rájöttem, mi az, felrohantam a szobámba, majdnem fellökve Stacy-t aki éppen ebédelni igyekezett.
-Héé!- kiáltotta utánam, de én akkor már becsaptam és bezártam a szobám ajtaját.
Ne érts félre, Julia nagyon jó szülő, de most nem tudtam megérteni, miért döntött így. Hiszen simán át lehetne rendezni a programot egy másik hétvégére... najó, azért ha belegondolunk, mégsem változtatható teljes mértékben, mert a nagymama már 70 éves és nem lehet neki azt mondani amikor már itt van az ajtóban, hogy "bocs, menj haza, majd a következő hétvégén." De mindenképp el akartam menni a 1D házába...hiszen ez egyszeri és nem mindennapi ajánlat! Ha most visszautasítom talán soha nem jutok el oda...
Gondolkoztam, hogy mit lehetne tenni, de semmi nem jutott eszembe, ígyhát felhívtam Leilát.
-Szia Sarah!
-Szia...
-Mi a baj? Csak nem beteg vagy?
-Nem, de bár lennék beteg...
-Mi történt?
-Julia nem enged el pénteken...mert jönnek a 'nagyszüleim' megismerkedni velem...fúú !
-Hát, ez tényleg nem jó...de mi lenne, ha felhívnád Harry-t? Ő lehet, hogy kitalál valamit...
-Jó ötlet! Köszi, Leila:)
-Szivesen.
Tárcsáztam Harry-t. Szerencsére nem rejtett számról hívott, de még így is időbe telt kinyomozni, melyik szám lehet az. Végül megtaláltam.
-Halló!-szólt bele.
-Szia Harry, Sarah vagyok.
-Áh, szia Sarah! Mizu?
-Ööö...figyu, Harry...az a helyzet, hogy nem engednek el hozzátok, mert jönnek a nagymamámék, hogy megismerkedjenek velem...tudod, még nem találkoztam velük...és most hétvégén jönnek...
-Értem... és mi lenne, ha mi is elmennénk a 'fogadásra'?
-Hé, de hát ez egy remek ötlet! El is mondom Juliának! Biztos bele fog egyezni!
-Rendben, én meg elmondom a fiúknak, hogy változott a terv... te, Sarah, biztos lesz annyi kaja, hogy elég legyen Niall-nak?
-Öööö...ez legyen az én gondom!
-Hát jó...mert csakhogy tudd, nagyon hisztis ha nem kap megfelelő mennyiségű kaját...
-Mondom, elintézem! Ti csak gyertek el.
-Oké...szia
-Sziia.
Hát ez megvan. Lementem Juliához közölni vele, min gondolkodtam. Mint vártam, belement a ötletbe. Mondjuk, nem tudott volna sok mindent tenni, mert ha nem engedi be őket, akkor is itt lesznek, szóval...


Alig vártam a pénteket. Csütörtökön már teljes izgalom fogott el. De az órák csak nem teltek és kényszerítenem kellett magam, hogy ne nézzem másodpercenként az órát. Végül eljött az este... tudtam, hogy hamarabb eltelik az északa, ha alszom, de csak nem sikerült. Végül olyan hajnali fél kettő körül a szemem lecsukódott én meg valami furcsát álmodtam...
Kviddics...erre tisztán emlékszem...én voltam a fogó...nem voltam olyan ügyes, mint Harry Potter, de imádtam seprűnyélen repülni! Az enyém lehetett a Nimbusz2000-res, mert a többi seprű szar volt és azt mondták a csapattársaim, nekem kell a legjobb seprű...a csapat...volt egy hajtó...helyes volt...vörösesszőke haja volt, és David-nek hívták...öhm...beszélgettünk...itt nem emlékszem sokra...aztán csókolóztunk...nem is egyszer...amikor visszahívtak játszani, meccsünk volt. Már majdnem elkaptam a cikeszt, amikor...
-SARAH!! ELKÉSEL A SULIBÓÓL!
...Julia felébresztett. Ma van a nagy nap!