7. fejezet

Sziasztok! Ehhez a részhez annyit, hogy itt nem voltam jelen mindenhol(ahogy azt olvashatod is) tehát csak a barátnőim elbeszéléséből tudom, mi történt, amit pedig nem, azt magamtól találtam ki:D szerintem jó lett, de ti tudjátok!:D

7. fejezet

 

Karácsony

Másnap Sarah pontban 6:45-kor kipattant az ágyából-már amennyire tudott- és megszokásból ment volna készülődni, amikor rájött a helyzetre. Akkor mégis miért keltem fel?? Akkor jutott el a tudatáig az ébresztő összetéveszthetetlen hangja. A lány elfelejtette kikapcsolni. Gyorsan odament az ágyhoz és kikapcsolta. Ekkor megszédült:ma van az osztálykarácsony.

Mamája már természetesen fent volt. Előállt egy javaslattal:

-Mi lenne, ha a nagynénéd beugrana, mikor megy dolgozni, elvinné a sütit és odaadná Mrs. Valery-nek?

-Tudsz jobbat?-Sarah-nak teljesen elment a kedve az egész naptól.

***

Gary izgatottan ugrott ki az ágyból. Ma van karácsony!-ujjongott magában. Felkapott magára egy fekete farmert és egy pólót és lement reggelizni.

-Még mindig nem tudod, ki húzott?-kérdezte nővére, Dory.

-Nem.

Már mindenkit megkérdezett. Hacsak... Sarah, Sonja és Nicky húzottjáról senki sem tudott, és Nicky a múltkor megkérdezte, mi a kedvenc sütije! Tehát Nicky kilőve"-érvelt magában Gary. Akkor már csak Sonja és Sarah maradt. Sonja... áhh, nem hiszem, ő sokkal okosabb módot választott volna, hogy kiderítse, mi a kedvenc sütim. Akkor már csak Sarah maradt! Végül is, nem lenne rossz, hiszen Sarah-nak gyönyörű, hosszú, sötétbarna haja van és jó az alakja is. De tudom, hogy el fog menni, tehát nem lenne szerencsés. Nem szerette a hosszútávú kapcsolatokat. Főleg nem a távkapcsolatokat. Ő nem ilyen volt. Szerette a kalandokat. Helyes fiú lévén nem is volt nehéz partnert találnia.

Gary-nek nem volt széles válla, viszont szálkás volt (tekintve hogy 12 évig úszott) és az elhízás korántsem veszélyeztette annyira, mint társait. Az úszásnak köszönhetően állóképességével sem volt baj és erőlködnie sem kellett semmiben. Összességében kiváló sportolóalkat volt.

Ezt Sarah is észrevette.

***

A teremben nagy volt a nyüzsgés. Mindenki várta, hogy becsengessenek és végre elkezdhessék. Amikor megszólalt a jellegzetes, összetéveszthetetlen hang, mindenki egyszerre kezdett beszélni: Ki-kit húzott? Mi lesz? Jó lesz?

Aztán befutott Mrs. Valery és csöndet kért.

-Először a fát díszítjük fel, aztán...-ennél többet lehetetlen volt mondania, ugyanis mindenki egyszerre kezdett el kérdezgetni bosszankodni és nevetni.

-Ha megengedik!- kiabálta túl őket Mrs. Valery.-Ha megengedik, elmondanám a  programot! Először is, 1. órában feldíszítjük a fát, aztán a 2. órában lesz az ajándékozás, utána a sütiverseny és a karaoke.

-Együtt?-kérdezte Gary.

-Egyéb hülye megjegyzés?-kérdezett vissza George.

-Van még egy csomó-vágott vissza Gary.

George erre már nem tudott mit mondani, így hát csöndben maradt és grimaszolt. 

Mrs. Valery egy dobozból elővett egy viszonylag kicsi, de "karácsonyfának tűnő" tárgyat és kiállította a tanári asztal közepére. Eközben a lányok kivették a díszeket a szekrényből. A fiúk is lelkesen vetették magukat a díszítésbe, de hamar megunták, mondván, hogy ez "női munka". Persze, a lányok egyből tiltakoztak, hogy akkor a fiúk is csináljanak valamit, hát csinálják meg a karácsonyi vacsorát! Erre a fiúk újult erővel kezdtek bele a díszítésbe és negyed óra alatt- tűrhetően- feldíszítették a fát. Mrs. Valery elégedett volt.

-Rendben, akkor most rakjuk ki a kaját meg az innivalókat.

A lányok hozták a kaját, a fiúk az üdítőt. Mindenki úgy vetette rá magát, mintha egy hete nem evett volna. A fiúk és a lányok is kitettek magukért:volt ott csipsz, ropi,édessüti, puszedli, keksz(édes, sós), csoki, ezen kívül fanta, kóla, gyümölcslé és egy csomó műanyag pohár.

Ezeknek a fele eltűnt óra végére, igaz, senki nem akart már enni, mindenki helyet hagyott a sütiknek.

Mikor visszajöttek szünetről, mindenki mosolygott és várta a legizgalmasabbnak ígérkező eseményt:az ajándékozást.

-Na, akkor elkezdem!-kezdte Mrs. Valery.

Mindenki izgatottan nézte, ahogy felvette a díszes zacskóját a tanári asztalról és elindult David felé. De aztán irányt váltott és inkább Steel felé indult. Megint meggondolta magát és immár a végső cél felé fordult, aki nem volt más, mint Bolyó. Bolyó meglepetten sikkantott fel. Nem számított erre, bár már mindenkit megkérdezett és senki sem húzta őt. Most már értette, miért. Miután gyors pillantást vetett a sütire-persze, be volt csomagolva ezért csak az illatát érezhette-és elsőre jó illata volt. Ezután felállt és egyenesen David felé indult. David csodálkozott is, meg bosszankodott is. Hogy miért bosszankodott? A saját húzottja miatt. Senkinek nem volt hajlandó elárulni, mert úgy érezte, kiröhögnék az úgynevezett "haverjai". Így hát, mindenkinek, aki kérdezősködött, azt mondta:Majd meglátod! De most, hogy itt volt a pillanat, pánikba esett. Mi van, ha tényleg kiröhögnek? És ha mindenki kiröhög? A magabiztosságában már egyáltalán nem bízott, ezért remegő lábakkal elindult a magyar tanáruk, Mrs. Knot felé. Mrs. Knot ezen egy kicsit  meglepődött, de ügyesen elrejtette, hisz tanár lévén nem láthatják gyengének a diákjai. Átvette a csomagot és belenézett. Kinyitotta a csomagolást, és egy nagyon finomnak látszó sütit talált benne. Azt gondolta, lehetetlen, hogy ezt egy fiú sütötte, ezért arra tippelt, vagy az anyukája, vagy a mamája sütötték. Jól tippelt.

Amikor Andy-nek is odaadták a sütijét, ő tanácstalanul nézett Mrs. Valery-re. Sarah-t húzta, aki ugyebár ágynak esett és így nem tudta átadni neki a sütit. Ám pont ebben a pillanatban belépett Sarah nagynénje és lihegve bocsánatot kért.

-Elnézést...de csak...most tudtam...elszabadulni...a munkahelyemről-nézett bocsánatért esedezve.

-Semmi gond. Épp időben érkezett.-nyugtatta meg Mrs. Valery. Elvette Sarah sütijét és kérte Andy-t, hogy adja oda a Sarah-nak szánt sütit a lány nagynénjének, ő pedig ezután elsietett. Mrs. Valery természetesen tudta, kit húzott Sarah, mert felírta magának a húzás napján. Azért ellenőrizte, nehogy véletlenül rossz embernek adja oda. Persze, a beteg lány húzottja nem tudta, hogy ő húzta, hiszen Sarah, Sonja és Nicky "Sonja lecsap könyvvel, ha elmondod-eskü"-t tettek, úgyhogy csak ők 3-man tudták az igazat.

Mrs. Valery átadta a sütit Gary-nek. Ő elmosolyodott. Valahogy sejtette, ugyanis Sarah állandóan őt nézte, ráadásul nagyon bosszankodott, amikor kihúzta a nevet. Belenézett a szatyorba. Egy becsomagolt doboz és egy papírlap volt benne. A papírlappal nem foglalkozott, inkább a sütit kezdte bontogatni. Palacsinta volt benne. Le mertem volna fogadni!- gondolta Gary, de egyből megváltozott a véleménye, amikor beleharapott az elsőbe. Éppen jól átsült tészta, benne nagyon finom kakaóval, ami nem csorgott ki, de nem is csak a közepén volt és nem volt kemény. Gary mind egy szálig felfalta. Láthatóan mindenkinek ízlett a süti, amit kapott. Bár voltak fura grimaszok... Összességében remekül sikerült az ajándékozás.

Ezután következett a sütiverseny. Még több finom süti következett. Volt olyan ember, aki inkább leült egy székre, de nem evett a sütiből. A többiek meg tudták érteni. De legalább senki sem mondhatta azt otthon, hogy "Anya! Minket éheztettek a suliban!", sőt, nem tudtak többet enni.

Azok, akik mégis megkóstolták a sütiket (a hányingert kockáztatva), azok igen finom meglepetésben részesültek.

-Kihirdetjük a sütiverseny győztesét!-újságolta Mrs. Valery.

Végül(a bírók közreműködésével) kihirdették a győztest. Természetesen Mrs. Valery nyerte a sütiversenyt, a második helyen Sonja végzett és a képzeletbeli bronzérmet pedig Clau kapta.

-Most pedig hallgassuk meg, mivel készültek a lányok!-mutatott Mrs. Valery a 2 gitároslányra, Rheára és Claura. Egymásra néztek, és belefogtak a Csendes éjbe.

Csendes éj, Drága szent éj...

A végén már szinte mindenki csukott szemmel ringott. Amikor másodszorra énekelték el, már a zajongó fiúk is teljesen átszellemültek. Miután a gitár utolsó hangjai is elhaltak, mindenki felállt...kivéve George-ot. Ő még mindig ült és csukott szemmel ringott. Az arcán béke ült, bár már nem sokáig, mert Maxim azonnal odament hozzá és csapott egyet a hátára.

-Mi van??- kérdezte meglepetten George. A többiek elindultak egy másik terembe mert csak ott tudták megszólaltatni a karaoke-gépet.

-Gyere, megyünk énekelni!-Maxim már majdnem kétségbeesett, hogy a barátja nélkül kell énekelnie.

-Ok, mindjárt megyek.

Ám a másik teremben sem működött a TV, ezért megint másikba mentek. Ott se működött, ezért visszatértek a termükbe. Kis idő múlva a fiúk egy csoportja (Mark, Maxim, Steel, George, Richi és Gary) elkezdték dúdolni a "Sexy and I know it" című számot. Később a dúdolás énekléssé hangosodott és immár teli torokból énekeltek, nem zavarta őket sem a zene hiány sem a sok bámuló szem. Akárcsak a Csendes éjnél, itt is teljesen a zene (inkább kornyikálás) hatása alá kerültek.

Eddig még nem is lett volna baj. Aki nem ismeri őket, azt hitte volna, hogy a fiúk énekelnek egy jót, utána leülnek, beszélgetnek. Aki így hitte, rosszul hitte.Aki ismeri őket, tudja, hogy semmi sem mehet -túl sok- hülyéskedés nélkül. Először csak a hibákon röhögtek, aztán bökdösni kezdték egymást, majd már verekedtek, utána dobálóztak(isten tudja, mivel) de annyira elfajult, hogy életveszélyes volt belépni a terembe. A kimaradt fiúk és a lányok pedig általában zabáltak és/vagy csapatosan unatkoztak. A dobálózó fiúk legalább jól szórakoztak. Amikor már a fiúk is unták a dobálózást(ez olyan 11-fél 12 körül volt), Mrs. Valery bejelentette, hogy mehetnek haza.

-Na, akkor most mehetnek haza...-nem mondhatta tovább, mert az emberek-újult erővel- elkezdtek kiabálni, veszekedni, öltözni és pakolni. Valaki még egy sütit betuszkolt a szájába.-...amennyiben nem akarnak maradni a karácsonyi koncerten.

Mrs. Valery bejelentését senki nem vette komolyan és pakolt tovább. Nemúgy Steel és Mark. Ők egymásra néztek, azt kérdezve:elmegyünk? Mindketten tudták a választ. Így hát Mark és Steel nézték, ahogy a többiek nevetgélve, kiabálva(egyesek esetében káromkodva) elhagyták a termet. Mark és Steel egymás mellett állva úgy nézték, ahogy lassan kiürül a terem, mint 2 komornyik. 

A koncert végül is jó volt. Sok karácsonyi számot játszottak, a Jingle Bells-től elkezdve a Csendes éjen át(mégegyszer meghallgatták) a Kiskarácsony, nagykarácsonyig.

Összességében mindenki jól érezte magát a karácsonyon. Mindenki úgy teleette magát sütivel, hogy egy hétig rá sem bírt nézni az édességre(legalábbis másnap reggelig).

Amikor Sonja hazafelé buszozott(még mindig mosolygott) eszébe jutott Sarah. Sajnálta, hogy barátnője nem tudott eljönni.

Nicky is hazafelé tartott, és benne is felötlött Sarah. Pedig hogy várta!  Erre készült a húzás óta és most nem lehetett itt. Sarah barátját ez nagyon elszomorította. Megígérte magának, hogy amint hazaér részletesen elmeséli Sarah-nak, mi történt.

Sarah az ágyában feküdt, amikor valami megszorította a szívét. Ránézett az órára:hivatalosan is vége van. Sarah ezt nem bírta tovább, kiszaladt a fürdőszobába és bezárkózott. Levegőért kapkodva nézte magát a tükörben.

-Miért? Miért? Miért? Miért?-de tükörképe nem tudta megválaszolni az elsuttogott kérdést.