6. fejezet

Nos, igen, ez az én könyvem... ebbe írtam mindent, amit itt olvastok. Eredetileg naplónak készült, de hát, na...meguntam:D most inkább a blogommal szeretnék foglalkozni és nagyon örültem a tegnapi 100 látogatottságnak, ami még feljebb is ment! Köszönöm nektek! puszi xx

6. fejezet

Véletlenek

Az ágyában tért újra magához. A feje kóválygott, a füle zúgott, és hihetetlenül kimerültnek érezte magát, mintha lefutotta volna a Maratont.

Amikor kinyitotta a szemét, az összes energiatartaléka elfogyott úgyhogy-jobb híján-csak feküdt és még ahhoz sem volt ereje, hogy gondolkozzon vagy megmozduljon.

Azonban nemsokára felfedezték hogy felkelt és egy pohár teát tartottak elé. A legszörnyűbb fajtából természetesen. Sarah leküzdött két kortyot aztán-megerőltetve magát-felemelte a kezét és eltolta a poharat. Csak aludni vágyott, bár nem hitte, hogy attól bármi is jobb lenne. Ráadásul, ha elalszik, nem jut ki időben a fürdőszobába, tekintve, hogy mozdulni sem tud. De nem tudott megálljt parancsolni magának, annyira fáradt volt és amint becsukta a szemét, már be is szippantotta az örvénylő sötétség.

***

Az orvos még egyszer meglátogatta aznap. Azt mondta, azért ájult el, mert kiszáradt, ezért egy nap legalább 2 liter folyadékot meg kellett innia. Többször nem ájult el.

Másnap Sarah valamivel jobban érezte magát, bár még mindig elég gyengének is. Már nem maradt egész nap ágyban, csak a kanapéra feküdt le. Az orvos meghagyta, hogy ma levegőznie kell, úgyhogy Sarah a mamájával együtt kiment a kertbe. Nem sok mindent csináltak, csak Sarah mamája kiszedte a füldből a paradicsomokat, Sarah pedig nézte.

A lánynak az ágyban töltött nap közben volt ideje gondolkodni. Hogy min? Inkább kin. Egész nap csak azon morfondírozott, hogyan juttatja el Gary-nek a sütit, ugyanis az már nyilvánvaló volt, hogy holnap nem mehet be az iskolába, holott már elég erősnek érezte magát. De az orvos kérte (vagyis inkább parancsolta), hogy nem mehet suliba.

Sarah akarta mondani, hogy "Nem! Már jól vagyok!" de ez nem lett volna igaz és a teste is tiltakozott volna. 

Amikor a lány visszajött a "kertészkedésből", súlyos erővel lecsapott rá a gondolat: "Ha nem tudok bemenni, ki fogja Gary-nek eljuttatni a sütijét?"

***

Sarah éjszaka az ágyában feküdt nyitott szemmel és gondolkozott. Megcsináltatta ugyan a mamájával a palacsintát, de arról fogalma sem volt, hogyan fogja átteleportálni holnap a termükbe.

Aztán egy szörnyű gondolat csapott le az elméjére: "A kirándulás előtt eltöröm az ujjam, karácsony előtt lebetegszem...Akkor ez most véletlen?? Előre félek, mi lesz osztálykiránduláson..."

~Nem léteznek véletlenek-mondja a  mondás és mondja mindenki. De akkor minek nevezzem azt, ami megakadályozza Sarah-t hogy az utolsó évében egy kicsit együtt lehessen az osztályával??