4. fejezet

Sziasztok! Máris itt van a következő fejezet! Lécci, komizzatok vagy szavazzatok, mert nem tudom mit változtassak rajta! Az új ötleteket is szívesen fogadom!

4. fejezet

Egy csók

Sarah éppen hazafelé tartott egy különösen nehéz nap után, amikor úgy döntött, aznap inkább 25-össel megy haza (persze ennek semmi köze nem volt Gary-hez...). Gyorsan elbúcsúzott Sonjától és irányt váltott. Gary-ék közvetlenül mögötte jöttek. Amikor a kereszteződéshez ért, meg kellett állnia, mert jött egy autó és addig a fiúk beérték őt.

-Szia Sarah!-köszönt neki Maxim.

-Sziasztok!

-Miért jössz erre? Nem a Sonja-val szoktál hazamenni?

-Igen, de mehetek erre is.

-És melyikkel jössz?

-Öhh... 25-össel.

-Akkor nem velünk- Maxim ezt mondta, nem kérdezte.

-Hát nem.-Miközben az úton mentek át, Sarah meglátott egy furcsán ismerős arcot az utcán felé közeledni. Ő is észrevette és feltűnően integetni kezdett neki. Sarah visszaintegetett. Most már felismerte. Tom volt az, akit Sarah a lovastáborban ismert meg. Ő is imádta a lovakat és -valljuk be- helyes is volt. Sarah bevárta a fiút, és beszélgetni kezdtek. Érdekes módom Tom is arra lakott, mint Sarah, de neki könnyebb volt 125-össel menni, azonban aznap kivételt tett. A buszmegállóban számot cseréltek és Tom meghívta őt ebédelni. Sarah először meglepődött, majd visszautasította a "temérdek" leckére hivatkozva. Tom felhúzta a szemöldökét, de belenyugodott.

   A buszon megvitatták, ki hol lakik és hova jár iskolába. Tom teljesen másfelé járt iskolába, mint Sarah, aznap is csak azért ment arra, mert náluk előbb véget ért az óra és elugrott az egyik barátjához. Aztán Sarah leszállt és elköszöntek. Sarah egész nap Sarah ajánlatán töprengett, de nem vergődött zöldágra.

   Egy héttel később Sarah még mindig Tom ajánlatán tűnődött az iskolában. Sokáig bámulta Gary-t, aztán döntött.

-Sonja-szólt a mellette ülő lánynak. Ő meg se rezzent, annyira belemerült a könyvébe.

-Sonja!-bökte meg Sarah. Erre Sonja felnézett.

-Hmm?

-El akarom felejteni Gary-t. Úgyse jöhetünk össze. Túlságosan fáj.

-Rendben.- Sonja-t nem hülönösebben hatotta meg Sarah vallomása, hisz már egy csomó hihetetlen dolgot hallott a lánytól.

-Akkor most felhívom Tomot.-Ezt inkább magának mondta, mint Sonja-nak, tekintve, hogy azóta a lány megint belemerült a könyvébe.

   Megkereste Tom számát a telefonjában és rányomott a hívás gombra. Tom a harmadik csöngésre vette fel.

-Szia Sarah!-szólt bele.

-Szia Tom! Tudsz most beszélni?

-Persze! Miért?

-Kérdezni akarok valamit.

-Bármit!-túl nagylelkű-gondolta Sarah.

-Áll még az ebédajánlatod?

-Melyik ebé...? Hát persze, hogy áll! Miért?

-Mert most nincs annyi leckém és el tudnék menni veled.

-Szuper! És mikor lenne jó neked?

-Fél három?

-Rendben. És hol?

-Mondjuk... Legyen a...

-Ja, persze, bocsi, elfelejtettem, hogy nem vagy idevalósi! Akkor fél háromra eléd megyek. Hol laksz?

-Szent Korona út 9. Ismered?

-Persze! Akkor holnap fél háromkor!

-Rendben, szia!

-Szia!-Sarah el sem hitte, hogy tényleg megtette.

   Másnap Sarah bosszúsan állt a tükör előtt. Az bántotta, hogy nem tudta, mit vegyen fel a mai "randijára". Végül farmer és V kivágású pulcsi mellett döntött. Hosszú, hullámos, barna haját lazán a hátára engedte. Majdnem a derekáig ért. Belebújt a rövid szárú fekete csizmájába. Csöngettek. Sarah felkapta a táskáját, a kabátját és a kulcsát és kinyitotta az ajtót. Tom már várt rá a lépcsőház előtt. Farmer és póló volt rajta a kabát alatt, ami látni engedte izmos karját.

- Huhh!- először csak ennyit tudott kinyögni.-lélegzetelállító vagy!

-Köszi-mondta lámpalázasan Sarah.-te is.

-Ugyan!

   Elindultak. Sarah kecsesen, határozottan, míg Tom inkább férfiasan, gyorsan. Körülbelül fél óra múlva megérkeztek egy kicsi, de annál elegánsabb étterem elé. Sarah első látásra beleszeretett a kis étkezdébe. Tom udvariasan kinyitotta előtte az ajtót és a derekánál fogva bekísérte. Amikor beléptek, az egyik pincér azonnal odafutott hozzájuk és az asztalukhoz kísérte őket.

-Nahát, Tom, azt hittem egyedül jössz! Nem láttalak lánnyal, mióta...-az enyhén kopaszodó pincér elhallgatott, részben Tom pillantása miatt.-mindegy. Mit hozhatok?

-Sarah, válassz csak te először!- ajánlotta fel udvariasan Tom.

-Hát...én rántott sajtot kérek, salátával.

   Tom is rendelt. Amíg arra vártak, hogy kihozzák az ételt, végig beszélgettek a családjukról, a barátaikról és persze a lovakról. Sarah beszámolt Tomnak egy új lovas játékról, amit talált. Tomot elbűvölte! Mondta, hogy ő is regisztrálni fog oda.

   Közben kihozták a rendelést. Sarah és Tom nekiláttak az evésnek, közben közben végig a lovakról beszélgettek, nemhiába lóimádók. Az ebéd végén Tom kifizette Sarah ebédjét is, hiába ellenkezett a lány. Tom hazakísérte Sarah-t és az ajtóban megcsókolta. Sarah meglepetten húzódott el. Eszébe jutott Gary. A legjobbkor!-gondolta-miért nem hagy békén?

-Ne haragudj, én nem akartam, csak... ahh....nem tudom...én csak...-magyarázkodott Tom.

-Nem kell bocsánatot kérned, az én hibám. Nem lett volna szabad elfogadnom a meghívásodat.

-Dehogynem...

-Hadd fejezzem be! Nem miattad van, tényleg, hiszen érted valószínűleg döglenek a lányok-itt Tom láthatólag elsápadt-, de nekem valaki másnál van a szívem, és amíg nem adja vissza, addig nem tudok senki mást szeretni.

-Teljesen megértelek.- Tom ezt úgy mondta, mintha komolyan is gondolná-de akkor is úgy érzem, én kapkodtam el a dolgot.

-Sajnálom, én tényleg azt hittem, hogy így jó lesz- mentegetőzött Sarah.

-Hát, én is. De nem jött össze. Majd legközelebb. Szia!

-Szia! Tom!-kiáltott a fiú után Sarah.-tényleg sajnálom!

-Nem kell, de azért kösz. Szia!-köszönt el immár véglegesen Tom.

   Sarah bement a házba és ledobta a táskáját. Halálos bűntudata volt, de volt benne egy hang, ami folyamatosan azt súgta neki, hogy "Ez az! Így volt a legjobb! Te már másé vagy!"