3. fejezet

Sziasztok! Tudom, tegnap nem hoztam fejezetet, de uncsitesóméknál aludtam... cserébe nagyon jó részt hozok! lécci, komizzatok, mert így nem tudom, kinek tetszik! az új ötleteket is szívesen fogadom!

3. fejezet

Felismerés és bűntudat

   Egy héttel később Sarah a nagynénjével, Lora-val ment iskolába, aki a polgármesteri hivatalban dolgozott, ami történetesen az iskola közelében volt. Éppen a buszmegállóba kanyarodtak be, amikor az ajtóból Sarah meglátta Gary-t, az új fiút. Azóta már összeismerkedtek, úgyhogy Sarah integetett neki. Gary visszaintegetett.

-Hmm, helyes fiú, nagyon helyes- szólt közbe Lora.

-Hát, nem is tudom...-Sarah még sosem gondolkozott el ezen. Neki csak Mark létezett. Elköszöntek és Sarah bement az osztálytermükbe. Ott találta Gary-t.

-Szia-köszönt neki.

-Szia-köszönt vissza Gary.

Sarah kihasználta az alkalmat, hogy kettesben vannak és jobban megnézte magának. Tényleg nagyon helyes-gondolta a lány. Tovább bámulta. Gary-nek barna (vagy fekete?) haja volt, majdnem olyan, mint Sarah-nak, barna szemei, amelyről Sarah sokat álmodozott. Nagyon tetszett neki a barna szem, és hogy Gary-nek ilyen van...Ez teljesen elkábította. És milyen kiskutyaszemekkel tud nézni!-gondolta, ahogy Gary ránézett, olyan szomorúan, hogy a kábult lány azt hitte, mindjárt odafut és megöleli. Nagyon furcsa érzés kerítette hatalmába.

-Öhmm... Mit bámulsz rajtam?-kérdezte Gary.

-Olyan, mintha...mintha...-megköszörülte a torkát-...semmi.

-Oké- Sarah-nak kétsége sem volt afelől, hogy Gary teljesen hülyének nézi.

-Bocs, én csak...

-Felejtsük el!-ha az olyan könnyű lenne!-gondolta Sarah, miközben sóhajtott.

-De...-ekkor bejött Mark és Sarah iszonyú bűntudatot érzett. Úgy érezte, megcsalta, pedig nem is jártak.

***

   Az egész napot bűntudattal élte meg, de ahogy hazafelé tartott (kivételesen 25-össel ment, mert látni akarta Gary-t), volt ideje gondolkodni. Markkal nem jártak, és már egy éve ismerik egymást, de semmi sem történt, Gary-vel pedig már a második héten integettek egymásnak! Ez azért nem semmi!-gondolta. A zavarodott lány kétségbeesésében, hogy melyiket válassza, gondolatban összehasonlította a két fiút, külsőleg, belsőleg. Lássuk csak-gondolta- Gary szerintem sokkal helyesebb, mint Mark. És ha összeillés szempontjából nézzük, Gary sokkal jobban illik hozzám, mint Mark...ahh! Ez így nem ér!... Aztán belsőleg: Gary-t nem ismerem olyan régóta, de tudom róla, hogy soha nem ütne megy lányt, ami Markról nem mondható el, sőt, még nyíltan fel is vállalta, hogy ha egy lány megüti, ő bizony visszaüt. Ez nem jó, Mark, nagyon nem jó! Aztán-folytatta a gondolkodást Sarah.- Markkal csomót veszekedtünk, viaskodtunk, Gary egyszer sem szólt oda nekem semmit, még akkor sem, amikor...khm...amikor sokáig bámultam, még akkor sem szólt be, hogy miért nézem. Ráadásul Gary sokkal rendesebb volt, például mindig köszönt, ha meglátott engem. De mindketten szeretik a zenét. Akkor ez 5:1 Gary javára... ahh, tudtam, hogy ez lesz!... Bocsi, Mark, nem akartam, de az érzéseim... Oké. Akkor holnap elmondom Sonjának, hogy döntöttem. Igen, halálra fogom idegesíteni, de nincs más, akinek elmondhatnám és ráadásul ő a legjobb barátnőm, meg persze Nicky.

   Másnap Sarah a teremben találta Sonja-t, egyedül. De jó!-gondolta.

-Szia Sonja!- köszönt a tavaly kitalált osztályköszönéssel.

-Szia!

-Mit olvasol?-Sonja-nál már megint más könyv volt, mint előző nap.-Máris kiolvastad az előzőt?

-Agatha Cristie. Igen, kiolvastam, könnyű volt olvasni- vont vállat a lány.

-Sonja, mondhatok valamit?-vágott közbe hirtelen Sarah.

-Persze- mondta Sonja kicsit meglepődve- csak ne Markról legyen szó, lécci!-könyörgött.

-Pedig róla van szó, illetve róla is.

-Hallgatom.

-Hát, öhh... szóval... rájöttem, hogy Mark teljesen hidegen hagy, és csak Gary érdekel.- na, kint van-gondolta.

-És Mark?

-Nem érdekel Mark, mondom! Sokkal durvább, bunkóbb és szemetebb, mint Gary! Utálom!

-Oké.

-Gary! Gary. Gary....

-Szörnyű vagy!-most Sarah-nak volt nevethetnékje. Megkönnyebbült, hogy kimondhatta.

-Helló!-érkezett meg David.

-Sziasztok!-lépett be Richi.

-Helóka!-Geroge is.

-Jó reggelt, lányok!-ez Steel volt.

-Sziasztok!-Sarah majdnem leesett a székről. Igen, ez Gary volt.

-Mi van, ti mindig csoportosan jártok?-Sarah-nak kérdeznie kellett valamit, hogy meglegyen a napi beszélgetésadagja. 

-Nem,csak fölmentünk a szekrényünkhöz.- Steel válaszolt. Sarah dühös volt, de Gary legalább ránézett...

   A nap úgy telet el, mint egy álom. Gary-vel többször egymásra néztek, és elkapták a pillantásukat. Sarah ilyenkor furcsa bizsergést érzett a gyomrában, olyat, amit akkor érzett, mielőtt fellépése volt balettból (igen, egy évig kötelező balettra járt a társastánc miatt),vagy amikor szavalóversenyen izgult, nehogy elrotsa a szöveget. Egyszóval mérhetetlen izgatottságot.

Az egyetlen baj az volt aznap, hogy Mark kifejezetten sokat foglalkozott vele. Nehogymár kiderüljön, hogy tetszettem neki!-gondolta bosszúsan Sarah-Nehogy most derüljön ki, mert megfojtom!

***

   A következő hetekben Sarah és Gary között kölcsönös barátság alakult ki. Ez annak is volt köszönhető, hogy Sarah az egyik tesiórán, kosárlabda közben eltörte az ujját. Gary összeveszett ezen Sonja-val! A gipszet csak egy hónap után vették le. Azóta Sarah megpróbált mindennap beszélni vele- igaz, majdnem elájult közben-, de ez nem mindig sikerült. Sonja-t pedig vagy lelki szemetesnek használta vagy élménybeszámolója elmondásának elszenvedője volt attól függően, hogy Sarah-nak rossz vagy jó kedve volt. Sonja lassan minkét kedélyállapotát meggyűlölte, de tűrt és hősiesen titkolta érzéseit.

   Mark továbbra is nagyon sokat törődött Sarah-val, néha a legdurvább álmodozásait szakította meg. Valószínűleg tetszem neki- gondolta Sarah, de már nem bánta. Neki már csak 1 fiú létezett:Gary. Ha előtte volt, nem bírta levenni róla a szemét(kivéve, ha beszéltek-olyankor nem bírt ránézni).

   Beköszöntött a hideg idő. Egyre rövidebbek voltak a nappalok, és egyre hosszabbak az éjszakák. Sarah most már reggel is sötétben ment iskolába és vasárnap délután már sötétben ért oda a mamájáékhoz. De Sarah-nak tetszett a sötét. Imádta azt a -valószínűleg képletes- biztonságérzetet, amit keltett benne. Csak a havat hiányolta. Ha már tél, akkor legyen hó!-gondolta. Hát a hóra még várniuk kellett egy kicsit, de az események úgy felgyorsultak, mintha hóviharba került volna...