2. fejezet

Nah, akkor itt hozom a második részt, ahogy megígértem!;) lécci, kommenteljetek, vagy csak mondjátok meg, milyen!:)

Az előző rész nem volt nagyon eseménydús, de itt már azért történik valami;)

Remélem, tetszik:)

2. fejezet

Hétvége és változások

   Az udvaron végighallgatták az igazgató úr beszédét a kezdetekről és a megújulásról. Sarah-t nem különösebben érdekelte, de legalább nem viselkedett úgy, mint a fiúk, akik látványosan unatkoztak.

   A beszéd végén mindenki (a 7.-esek vezetésével) visszament az osztálytermükbe. Sarah furának érezte, hogy most már nem ők a legkisebbek. Pedig már éppen kezdte megszokni! Először azt kellett megszokniuk, hogy nem majdnem a legnagyobbak, mint általánosban, most meg azt, hogy már nem ők a legkisebbek. Hát döntsék már el!-gondolta Sarah.

   Végighallgatták az osztályfőnökük, Mrs. Valery mondókáját is és persze, ígéreteket tettek, hogy ebben az évben jobbak lesznek, jobban fognak tanulni, stb...persze, úgysem fogják megtartani.

   Aztán mindenki mehetett haza. Sarah Sonjával ment, busszal. Fel volt villanyozódva, hogy újra találkozhatott Markkal, de leginkább annak örült, hogy még egy évig láthatja. Az új fiúval nem is foglalkozott.

***

   Másnap Sarah fölkelt, de nem a saját ágyában. Ijedten körülnézett. Aztán fellélegzett, amikor rájött, hogy csak a mamájáéknál van. Aztán eszébe jutott, hogy neki iskolába kell mennie és egyből kiment az álom a szeméből. Kiment a fürdőszobába, megmosakodott és fogat mosott. Aztán visszament a szobájába öltözni. Nem öltözött ki nagyon, ő inkább az a farmer-pólós lány volt, ha hideg volt, akkor talán (talán!) vett föl egy pulcsit.

   Sarah-nak miközben öltözött, eszébe jutott, hogy ma hazamegy! Nagyon örült neki, hisz egy hétig itt nem tudott gépezni, ugyanis a mamájáék reménytelenül régimódiak voltak és nem volt náluk számítógép. Ugyanakkor Sarah-nak az is eszébe jutott, hogy így csak facebook-on fogja látni Markot! Ez egy kicsit a kedvét szegte, de nem nagyon.

   A nap úgy telt, mint minden első nap. A gyerekek felvillanyozva, amiért újra találkozhatnak, a tanárok meg ugyanez miatt letörve. Kivéve talán Mrs. Valery-t, aki nagyon örült nekik. 

   Az osztályterem olyan volt, mint ahol elszabadult a pokol. A fiúk a kedvenc "alufóliagolyóval dobálózás"-t játszották, ami úgy tűnt, megunhatatlan lemez. Az volt a baj, hogy nem mindig csak egymást találták el, hanem másokat is, ami egyes lányokat nagyon idegesített. Sarah-t nem különösebben zavarta, de nem is örült neki.

   Az utolsó óra végeztével (hatodik) ugyanaz volt a lemez, mint előző nap. Sarah fel volt dobódva. Sonja adott neki egy jó könyvet, valami sárkányosat. Eddig tetszett neki. Egyszóval remek napja volt. Megebédelt, és hazament apukájával, Steve-vel. Hazafelé apja mindenféle kérdéseket tett fel.

-Milyen volt a suli? Kaptál valami jegyet? Tetszik valamelyik fiú? Mi...

-Apa! Lassabban! Egyébként pedig a suli remek volt. Kaptam egy jó könyvet Sonjától. Miért kaptam volna jegyet? Apa! Első nap volt!

-Második, ha úgy nézzük!-szólt közbe Steve.

-De nem úgy nézzük!-mondta Sarah mérgesen.

-Jól van, na, csak kérdeztem-majd gyanakvóan kezdte méregetni-de arra nem válaszoltál, tetszik-e valaki?

   Sarah hosszan hallgatott, aztán csak kinyögött valamit.

-Öööh...hmm...nem nagyon tudom...

-Nem tudod?? Pedig egyszerű:tetszik vagy nem?

-Nem tudom! Néha tetszik, néha gyűlölöm! Ahh! Ti férfiak, milyen kiszámíthatatlanok vagytok!

-Mi??-mutatott magára ártatlanul Steve.-Nézzetek magatokra! Milyen szeszélyesek vagytok!

   Összemosolyogtak. Az ő kapcsolatuk kivételes apa-lánya kapcsolat volt. Sarah, apjának mindig elmondhatta, milyen fiúügyei vannak és Steve mindig adott tanácsot, hogy miképp hódíthatná meg őket.

   Hazaértek. Sarah anyja, Silvya még nem volt otthon, későn ért haza. Sarah üdvözölte a mamáját és a papáját, aztán meghallotta öccse, Dan kiabálását. Örömmel rohant be a szobába. Dan a nyakába ugrott és úgy visította, hogy "Sarah! Sarah itthon van! Sarah!" Sarah aztán játszott vele egy keveset, majd számítógépezni kezdett. Amikor belépett facebook-ra, elszörnyülködött:2 ismerősnek jelölés, 5 üzenet, 53 értesítés!

   Sarah alig hitt a szemének. Végigolvasta az összes üzenetet és értesítést, majd megnézte, hogy kik jelölték ismerősnek. Az egyik az egyik iskolatársa volt, a másik pedig az új fiú. Sarah kíváncsi lett, és megnézte az adatlapját. Helyes-helyes- gondolta a képeit nézve, de nem olyan helyes, mint Mark.

   Vasárnap délutánra Sarah az összes leckéjét megcsinálta, az összes ruháját elpakolta és indulásra készen állt. Izgatottan várta anyjával, hogy mikor jön a vonat. A családja már ellátta Sarah-t tanácsokkal a vonatozásról, de azért a biztonság kedvéért anyja még egyszer elmondta.

-Szóval, külső ülésre ülj, soha ne rakd fel a cuccod a tartóra, csakis magad mellé! A kalauznak mindig add oda a jegyet, és...

-Anya, tudom!- befutott a vonat.

  Sarah még egy utolsót integetett anyjának az ablakból, aztán leült. Miközben a fülhallgatóját bogozta, elfogta a sírás. Berakott egy kemény rockot, ennek ellenére könnyek patakzottak az arcán.