1. fejezet

Nem tudom, láttátok e már a blogom, nem is baj...

Én most elkezdem begépelni...

Ne ijedjetek meg, a nevek nem ugyanazok (vagy ugyanazok csak "angolosítva")

Itt is van!;)

A legutolsó év

1. fejezet

Kezdetek-Első látásra NEM szerelem

   Sarah Simon állt a buszmegállóban és riadtan tekintgetett körbe az embereken. Az nyugtalanította, hogy senkin sem volt ünneplő. Ugyanis évnyitó volt éppen ma. Sarah megrémült, hogy lehet, hogy értesítették facebook-on, de ő tegnap nem is nézte meg! És ha mégsem kell ünneplőben menni? Akkor mindenki rajta fog röhögni! Aztán, ahogy jött a busz, kezdett egy kicsit megnyugodni, mert már látott egy vagy kettő fekete-fehérbe öltözött iskolást, vele egykorúakat. Feltételezte, hogy az ő sulijába járnak, a Lightfoot gimnáziumba.

   Sarah oda járt egy éve, amikor is minden idők egyik legnehezebb felvételijét írta. De sikerült bejutnia 18 pont matekkal és 29 pont magyarral. A saját jövőbeli osztályfőnökével "szóbelizett", ami inkább csak egy beszélgetéshez hasonlított, mivel csak kérdezgették az előző sulijáról meg erről is. Az osztályfőnöke később, amikor a papírokat írták alá, azt mondta, emlékezett rá, mert ő beszélt nála angolul. Elég hibásan-gondolta Sarah így visszaemlékezve, de legalább az osztályfőnök emlékezett rá.

   Ezen gondolkodott, amikor felszállt a buszra. Aztán eszébe jutott, hogy az osztálytársai hogy meg fognak lepődni, mert azt mondta az év végén, hogy ő elmegy. Ahogy az SZTK előtt járt, elmosolyodott és a világ leghelyesebb pasijára, Markra gondolt. Legalább láthatja még. Nagyon sokat sírt, amikor megtudta, hogy el kell mennie, most meg nagyon boldog volt, hogy nem kell megválnia tőle. Ahogy bekanyarodtak a buszmegállóba, azon gondolkozott, vajon hányan fogják megkérdezni, hogy hova költöztek.

   Mert elköltöztek. Az előző nyáron, júliusban. Azért kellett elköltözniük, mert egyik barátjuk és családja nehéz helyzetbe került, ők meg már úgyis árulták a házukat egypár éve, szóval úgy öntöttek, segítenek. Ők pedig leköltöztek Sarah nagymamájáékhoz, Elizabeth-hez és Stevehez egy nagyon aprócska, eldugott faluba, ahol Sarah senkit sem ismert, sőt, életében nem látott. Mindig csak ünnepekkor vagy különleges alkamakkor jöttek le ide, tekintve a nagy távolságot (kb. 50km). Most, hogy Sarah már régebb óta lakott itt és mert nem volt mit csinálnia, eljárt biciklizni, hogy felfedezze a környéket. Ez nagyjából sikerült is.

   Sarah-nak déletlőtt és délután az öccsére, Danre kellett vigyáznia, aki még csak 3 éves volt. Továbbá Sarah-nak még egy feladata volt: állatokat kellett etetnie. De nem a szokásos kutya-macsa párost, hanem a nyúl-csirkét. 

Amikor megbeszélték, hogy Sarah még egy évet a Lightfoot-ban marad, az is eldőlt, hogy onnan nem jérhat be, mert 4-kor kéne kelnie, úgyhogy megbeszélték, hogy a másik mamájáéknál lesz hétfőtől-péntekig. Mintha koleszban lenne. De Sarah nem bánta. így legalább még egy évet a legjobb osztályban lehet, mielőtt elmenne.

   Leszállt a buszról és elindult a gimi felé. Tudta, merre kell mennie, mert mamájával sokat jártak erre, és úgymond "felmérte a terepet". Még egyszer végiggondolt mindent: ellenőrző, kaja, innivaló, ész(legfontosabb) és  ahogy lépkedett a cipőben, amit a szülinapjára kapott, eluralkodott rajta az izgalom.

   Befordult az utolsó sarkon is, és meglátta Maximot. Elmosolyodott, hogy éppen ő az, akivel legelőször beszél, hisz ő volt a 2. leghelyesebb pasi az osztályban. Izmos teste volt, kocka hasa, és elképesztően lágy, mély hangja. Sarah majdnem őt választotta. De mégsem. Nem.

-Szia-mondta ő.

-Szia-mondta Sarah is.

-Te nem elköltöztél?-kérdezte a hihetetlenül szexi hangján. Remek- gondolta Sarah, egyből belecsap a közepébe. 

-Igen, csak...-dióhéjban összefoglalta az eseményeket, ügyesen kikerülve az anyagi kérdést. Tudta, hogy erről nem szabad beszélnie.

-Értem-és tényleg értette.

Átjöttek a portán, és belecsöppentek a zsibolygó, zajos, fecsegő, pletykálkodó tömegbe, akik épp ordibáltak vagy nevettek. Sarah mámoros tekintettel nézett körül, úgy érezte, hazaérkezett. Aztán eszébe jutott, hogy meddig marad csak itt, de aztán arra gondolt, hogy  még csak most van az első nap, ráér ezen rágódni később is.

   Elköszönt Maximtól és körbejárt az előtérben. A hirdetőtábla, a fénymásoló, amit még soha nem használt, a hosszú folyosó, amelynek egyik végén a tanárik és az igazgatói volt, a másik végén pedig a rajzterem és a könyvtár volt, amiben Sarah mindössze egyszer járt, ami elég különös, mivel a lány imádott olvasni. A padló fekete-fehér kövekkel volt kirakva, amit Sarah elég unalmasnak talált, de már megszokta.

   Pont amikor Sonja-t, a legjobb barátnőjét kezdte el várni, akinek mindig vágott az esze és ő is rajongott a könyvekért, odalépett hozzá egy Sarah-nak ismeretlen lány.

-Szia! 8.a-s vagy?-kérdezte.

-Igen.

-Akkor segítenél nekem megtalálni a termünket? Új vagyok még- mondta kétségbeesett hangon.

-Persze-mondta Sarah barátságosan.

-Egyébként Nicky vagyok-mutatkozott be Nicky.

-Sarah-mondta Sarah. Kezet fogtak.

   Az úton, a büfé, a tesiöltözők, a tornaterem és egy csomó hosszú folyosón át végig beszélgettek. Sarah-nak szimpatikus volt a lány. Vállig érő, göndör, sötétbarna hajával és sötétbarna szemével nagyon aranyosnak tűnt. Az alatt a kis idő alatt, amíg a portától a termükig értek, összebarátkoztak.

   Amikor beléptek az osztályterembe, Nicky először meghökkent a nagy zaj és futkálózás, dobálózás láttán, de hamar elfogadta.

   Sonja már a szokott helyén ült, az ajtó felőli padsor legelső padjának külső székén. Sarah betette a táskáját a Sonja mellett lévő székre, majd bemutatta a két lányt egymásnak. Mint lenni szokott, Nicky azonnal megkérdezte, mit olvas Sonja(mert mindig olvas valamit). Sonja megmondta, hogy ki írta, mi a címe és elmagyarázta az eddig történt tartalmat, sőt, azt is, amit még el sem olvasott. Ezt nagyjából 2 perc alatt tette meg. Hihetetlenül gyorsan tudott beszélni, ha akart, és Nicky először csak pislogott, aztán felvette a fonalat.

   Sarah közben körbenézett és megpillantotta azt a hihetetlenül kék szempárt, amit 2 és fél hónapig csak fényképeken láthatott.

-Szia-köszönt rá Mark.

-Ahh... Öhhh... öööö-csak ennyit tudott kinyögni.

-Köszönni luxus? Vagy csak azért nem köszönsz, mert ámuldozol, milyen szép vagyok?-hát, igen, az egoizmus nem maradhatott el, de Sarah ezt is szerette benne.

-Szia-végre sikerült kinyögnie.

Aztán a fiú elment. Sarah hosszan nézte, amíg Sonja-szokásához híven-egy csettintéssel megszakította Sarah álmodozását.

-Naaaa!-Sonja csak nevetett.

   Most már Sarah is kénytelen volt jobban körülnézni. Az első sarokban, az ablaknál ült a szokott banda:Steel, George, Richi, Blanka, Dory, Sandy, Jasmine, Timy, Maxim és David. Őket Sarah felismerte, de volt egy arc, ami a lány számára ismeretlen volt, de nem nagyon nézte meg magának.

   Aztán a másik banda az ablak mellett: Andy, Bolyó, Mark, Chan, Claudia, még egy Dory, és Vicky.

   A harmadik banda a hátsó padokat foglalta el:Steve, Balu, Csabi, Számi, Victor.

   Aztán azok, akik senkihez nem tartoznak vagy mindenkihez: Sarah, Lily, Sonja, Rhea és Orsy.

   Egyelőre Nicky még sehova sem tartozott, igaz, még csak a két "könyvmoly"-t ismerte.

   Sarah bemutatta az "Andy-s" bandának, mert ők tűntek a legjobb választásnak. Nagyon udvariasak voltak vele, de hamar csipkelődni, oltogatni kezdték egymást. Sarah mosolyogva nézte a nevetgélő csoportot. Ez a lány nemcsak kedves, de hamar feloldódik, beilleszkedik.

  Aztán a tekintete Markra vándorolt, és azon tűnődött, vajon az érzései viszonzásra találnak-e valaha.