5. fejezet

Sziasztok! Tudom, egy ideig nem írtam részt, de egyszerűen nem volt időm... most viszont itt van! ohh és szeretném megköszönni a 70 látogatót, amit ma elértünk! csak így tovább!:)

Jah, és emlékeztetnélek, hogy ez true story (igaz történet), szóval, ha azt hinnétek, csak kitalálom, hogy ennyi minden összejött, hát nem...:(

5. fejezet

Húzás- más értelemben

   Pénteken Sarah osztálya "húzott" karácsonyra. Ez annyiból állt, hogy mindenki felírta a nevét egy papírra és utána egy másik ember kihúzza és annak vesz ajándékot az osztálykarácsonyra.

   Sarah-ék aznap osztályfőnökin termet cseréltek egy másik osztállyal és a fizika előadóban tartotta meg az órát Mrs. Valery. Sarah és Sonja beadták a nevüket rejtő cetlit a gyűjtőbe és vártak.

   Sarah-éknál már az előző iskolájában is volt "húzás". Ott már volt olyan, hogy az osztály legjobb pasiját húzta, sőt, Sarah még olyanra is emlékezett, amikor az egyik barátnőjével kihúzták egymást! Egyszóval mindig valaki érdekeset húzott, most pedig csak azon imádkozott, hogy ne Gary-t húzza! Nem tudná, mit vegyen neki. Ekkor Mrs. Valery csöndet kért, mert mondani akart valamit.

-Egy kis csöndet szeretnék! Steel és Maxim, ott hátul, ki akartok menni megtárgyalni azt a nagyon fontos ügyet?-a fiúk elnézést kértek és továbbra sem figyeltek, de legalább csöndben maradtak.- Nos, amit mondani szeretnék, az az, hogy idén nem ajándékot fogtok venni annak, akit húztok, mert avval tavaly sem volt nagy sikeretek-itt egy kis hatásszünetet tartott- hanem sütit fogtok egymásnak adni.

   Hitetlenkedő moraj futott végig az osztályon. Most már Steel-ék is elhallgattak.

-Rendben, akkor névsorban hívlak titeket, mindenki egyet húz!-szögezte le.-Steel!

   Steel meglepetten felnézett.

-Igen, tanárnő!

-Gyere! Te vagy az első!

-Jaaa! Elnézést!

   Mindenki izgatottan várta, kit hú Steel. Steel mérnöki pontossággal kiválasztott egyet, kihúzta, vigyázva, hogy meg ne lökje a többit. Óvatosan széthajtogatta. Az egész osztály feszülten figyelt. Steel meglátta a nevet és... és... bosszúsan felkiáltott:

-Jaj, neee, tanárnő! Ez most komoly?? Neeee!- persze ezt a rá jellemző dadogással tette meg. Mindenki nevetett. Mire Sarah került sorra, többnyire elült a bejelentés keltette por. Amikor Sarah kiment, már mindenki vidáman beszélgetett. Sarah egész végig ismételgette magában, hogy "Csak ne Gary-t húzzam! Csak ne őt! Csak ne őt! Csak ne Gary-t húzzam..." Sarah kihúzott egyet, kibontotta és megállapította, hogy saját magát húzta. Miután odaadta Mrs. Valery-nek, hogy véletlenül se tudja még egyszer magát húzni, kiválasztotta a középsőt, amelyik nem volt egészen összehajtva. Bizonytalanul bontogatta és bizalmatlanul kukucskált be a rétegek alá.

Gary

Ez volt ráírva. "A francba! A francba! A francba! A francba..." most ez járt a fejében.

-Nem lehet újat húzni, Mrs. Valery?

-Nem.-osztályfőnöke felírta, hogy kit húzott, hogy ne tudjanak cserélgetni. Sarah magában még mindig szitkozódott:A francba! Ezt nem hiszem el! Ez is csak velem történhet meg! Ezt nem hiszem el! A francba!...

   Hazafelé Sarah végig azon tűnődött, hogy ez most tényleg megtörtént vele, vagy csak egy rossz álom? Ha egy álom, remélte, gyorsan felkel.

   Miközben az úton ment át, írt egy sms-t Nicky-nek: "HOGY LEHET EZ?????

még mindig nem tudom felfogni, de ez már megtörtént velem általánosban  a legjobb pasival az osztályban, és most megint. segííííts!!!, különben megőrülök!!

   Mire pár perces késéssel Nicky így válaszolt: "Figyelj!!! az a jo hogy kitod deríteni hogy mi a kedvenc sütije!!! és így nem tudsz mellé löni az ajándékkal, gondolom, most igulsz, de nyugi!majd megsutjuk 3an közösen és biztos ízleni fog neki:)) és még van egy honap addig, ne idegeskedj!:))még orulni is fog, hogy a kedvenc sutijét adod neki:)"

   Sarah-t nagyon meghatotta, hogy barátnője így mellé állt és segít neki. Gyorsan írt egy válaszlevelet. Igaz, az sms nem nyugtatta meg teljesen, de most már nem félt attól, hogy melléfog az ajándékkal.

   A rákövetkező hetekben Sarah végig azon töprengett, hogyan szedhetné ki Gary- ből, hogy mi a kedvenc sütije anélkül, hogy a fiú megsejtené, hogy ő húzta. Először azt eszelte ki, hogy megvan neki George száma és akkor sms-ben megkérdezi Maxim és Gary kedvenc sütijét. Így tudni fogja, hogy húzta valamelyiket, csak azt nem, melyiket. De aztán elvetette ezt az ötletet. Túl nyilvánvaló-gondolta-valami jobbat kell kitalálnom. Így aztán-ötlet híján- csak gondolkozott, gondolkozott, de semmi nem jutott az eszébe.

   Az ajándékozás előtti héten Sarah már nagyjából minden osztálytársáról tudta, hogy kit húzott, viszont Sarah-ról csak 2 ember tudta. Sonja és Nicky. Esküt tettek, mint ahogy arra is, hogy nem mondják el Neki, hogy Sarah-nak tetszik, mégpedig olyan esküt, aminek az a neve, hogy Sonja lecsap könyvvel, ha elmondod-eskü. Merthogy a barna hajú lány csöppet sem volt az az az olvasós, visszahúzódós lány. Csak az olvasós volt rá igaz, viszont, ha valaki idegesítette-vagy nem hagyta olvasni(Sonja-nál ez rossz pont)-akkor Sonja bizony bűntudat nélkül fejbe vágta az illetőt, ő pedig imádkozhatott, hogy vékony könyv legyen nála. Sarah-t is néha fejbe vágta(nem olyan erősen) ha a lány nem hagyta őt olvasni. Sarah-ról pedig tudni kell, hogy imádja Sonja haját piszkálni, amikor a lány olvas. Sonja ezt már kevésbe imádja, sőt, utálja, bár néha engedékenyebb és olyankor Sarah annyit piszkálja, amennyit csak akarja.

   Sarah szerdán megkérte Nicky-t, hogy kérdezze meg Gary-t, mi a kedvenc sütije, mert neki sem mersze, sem lehetősége nem volt rá, ugyanis Mrs. Valery azt kérte, ne menjenek oda ahhoz akit húztak és ne kérdezzék meg, hogy "Mi a kedvenc sütid?", hanem legyen egy kis fantáziájuk és hogy nem legyen olyan könnyű kideríteni.

   Sarah látta, hogy Nicky leszólítja Gary-t és kérdez tőle valamit. Ugyanabban a pillanatban mintha valami összeszorította volna a gyomrát és a torkát. Idegesen figyelte, mit mond a lánynak Gary, de nem tudott kivenni egy szót se a beszélgetésükből, tekintve, hogy Sarah az első padban ült, Nicky pedig a hátsóban(na meg az alapzaj sem volt kicsi...). Kifelé menet Gary vetett rá egy pillantást, mintha tudta volna, hogy a lány húzta. Az nem lehet-gondolta Sarah-hacsak nem Nicky-ből következtette ki...

   Pár perccel később Nicky odament hozzá és közölte vele az eredményt:

-Azt mondta, hogy szereti a fagyitortát, a palacsintát, de igazából bármi jó neki.

   Sarah-nak ettől a kijelentéstől váratlan légszomja lett, de két levegővétel között azért kinyögte:

-Rendben...köszi.

   Sarah tudta, hogy el fogja felejteni, ezért-amint Nicky magára hagyta-azonnal felírta a telefonjába. Nem akart semmi gubancot, főképpen azt nem, hogy elfelejtse a húzottja kedvenc sütijét.

   Amikor hazaért, egyből elújságolta nagyszüleinek a hírt.

-Kiderítettem, mi a kedvenc sütije!-kiáltotta, amint belépett az ajtón.

-Na, mi?-kérdezte mamája.

-...öh...elfelejtettem...-és tényleg nagy izgalmában teljesen kiment a fejéből.-de felírtam...

   És felolvasta nekik. Pontosan úgy írta be a telefonjába, ahogy azt neki Nicky mondta.

-Én a palacsintára szavazok, nem azért, mert könnyű elkészíteni, hanem mert a fagyitorta öt perc alatt elolvad-mondta Sarah mamája. A papája bólogatott. Sarah is inkább erre szavazott, ő azért, mert könnyű elkészíteni.

   Pénteken, amikor hazafelé tartott, azon töprengett, hogy Gary-nak vajon ízleni fog-e a palacsinta. Remélem, igen-gondolta Sarah.-különben elsüllyedek, mint a "Maradj talpon!"-ban.

   Amikor hazaért, szüleit ágyban találta, de nem volt jókedvük. Mindketten elkaptak valami hányós-hasmenős vírust.

-Sziasztok!-suttogta Sarah, mert tudta, hogy ilyenkor nagy szükségük van a pihenésre és nem akarta zavarni őket.

-Szia!-suttogták vissza egyszerre.

   Sarah csöndben bekapcsolta a gépet és megnézte a lovait.(mármint a virtuálisakat) és úgy találta, remekül vannak, ezért felment facebook-ra. Már megint egy csomó értesítést kapott, de korántsem annyit, mint az első hétvégéjén. Sarah egész este gépezett és jóval azután feküdt le, hogy szülei elaludtak.

   Vasárnap estére Sarah újra a mamájáéknál volt, immár egyedül jött a vonattól. Ettől önállóbbnak érzte magát és megnyugodott, hogy egy kicsit egyedül lehet és gondolkozhat(kivételesen nem Gary-ről).

   Körülbelül hajnali fél kettőkor Sarah fölkelt, mert valami furcsát érzett és nem jött rá, mi az. Amikor rájött, lélekszakadva rohant a vécére(szerencsére nem volt messze). Amikor úgy-ahogy összeszedte magát, szólt a mamájának, hogy nem érzi jó magát. Mamája azt tanácsolta, feküdjön vissza és szóljon, ha újra rosszul érezné magát.

   Sajnos Sarah-nak nem volt annyi ideje, hogy szóljon, ugyanis hajnali négykor újból versenyt futott az idővel és nyert, de milyen áron! Ez szörnyű!-gondolta Sarah-még a legnagyobb ellenségemnek sem kívánom!

   Sarah reggel, amikor fölkelt, még fáradtabbnak érezte magát, mint amikor lefeküdt. Minden porcikája fájt, de leginkább a hasa(mármint a hasizma) és a torka. Remek!-gondolta-ez is csak velem történhet meg!

   Végül egész nap ágyban maradt. Az orvos -valami szörnyű- teát itatott vele és meghagyta, hogy egész nap ezt kortyolgassa. Azt várhatja!-panaszkodott Sarah. Végül meggyőzte a mamáját, hogy felváltva ihasson ásványvizet és teát. Be kell vallanom, Sarah a legtöbbször csalt és 2-szer, 3-szor egymás után ásványvizet ivott, de ezért nem lehet hibáztatni. Délben Sarah mamája kihívta a lány, hogy egyen egypár kekszet. Sarah-nehezen, de-fölkelt az ágyból és kiment. Nagyszülei húslevest és rizses húst ettek. A lánynak már az illatuktól felfordult a gyomra. Leült és elkezdte enni a kekszet. A harmadiknál járt, amikor furcsa érzése támadt, de nem olyan, mint éjszaka, hanem furcsább. Fölállt és elindult a fürdőszoba felé, de félúton sem járt, amikor mintha több mázsa súlyt tettek volna a fejére. Sarah azt gondolta, ez csak pillanatnyi állapot, de a konyhaajtóban elsötétült előtte a világ.

   Az előszobában ébredt fel arra, hogy valaki rázza. Először csak nézte a mamáját, ahogy a szemébe néz és hangtalanul kiabál. Aztán-mintha víz alól jönne fel-eljutott a tudatáig a hang is.

-Sarah! Sarah, mi bajod! Sarah! Rosszul vagy?

-Nem tudom-suttogta Sarah és újra elájult...