Bocsi:/

Sziasztook!(:
mint olvastátok, Harry-nek van barátnője(nem Sarah:D) és azt szeretném mondani h NEM Vicky-nek hívják hanem Esther Campbellnek. A félreértésért elnézést kérek, de nem sikerült időben felvennem a kapcsolatot a lánnyal, aki a nevet választotta, ezért kitaláltam egyet;)
megértéseteket köszönöm!(:
további jó olvasást!<3
~A*

14.:Most akkor mi van??

-Megjöttek  Smith nagyiék!
Stacy legalább annyira izgatott volt, mint Julia. 5 perccel később(nagyiék még mindig nem kászálódtak ki a kocsiból), megérkeztek Turner nagyiék is.
-Sziasztok gyerekek!-üdvözölt bennünket Turner papa. Először Stacy ugrott a nyakába, majd Juliának adott 2 puszit. Chrissel csak kezet fogott...aztán végigmért.
-Biztosan te vagy Sarah-mondta nyugodtan.
-Igen...
-Nos, szólíts csak Papának!-mosolyodott el hirtelen.
-Rendben...Papa.-ezen mindenki jót nevetett.
Mindenki bement, de én kint maradtam, Juliának mondtam, hogy a One Direction-t várom. Nem tudtam, mire számítsak, autóval jönnek-e, ha igen, milyennel?
Végül egy fekete, sötétített ablakú Volvó kanyarodott be az utcánkba. Egyből tudtam, hogy ők azok, mert nem lehet errefelé eltévedt Volvókkal találkozni.
Megálltak a házunk előtt. Elsőnek Niall ugrott ki az anyósülésről, majd Louis, Liam és Zayn a hátsó ülésről. Végül Hazza is kiszállt.
Niall futott felém, mint az őrült, azt hittem nekem jön, de aztán idejében lefékezett és "csak" megölelt. Meglepődtem, de visszaöleltem. Aztán elengedett, a szemembe nézett és azt kérdezte:
-Hol a kaja?
Erre elnevettem magam és befelé mutattam. Akkor láttam utoljára...
Lou, Liam és Zayn is egyesével megöleltek, majd Harry is. Egyiküknél sem éreztem semmit...kivéve Harry-t. Amikor megölelt, úgy éreztem, fordul egyet a gyomrom.
Bementünk.
Niall már rég kajamámorban úszott(tényleg úszott, tekintve, hogy fagyasztott csirkét is talált, aki szegény nem bírta a meleget-no meg persze Niall erőszakosságát- és elkezdett olvadni), én pedig a 1D megmaradt tagjait bemutattam a családnak.
Én úgy viselkedtem, mint valami pincér. Mindenkit megkérdeztem, nem akar-e még egy kis pezsgőt, vagy vizet, vagy éhes-e(Niall-tól már meg se kérdeztem csak vittem a kaját), aztán egyszer csak Julia felállt és megkocogtatta a poharát.
-Figyelem! Szeretnék köszöntőt mondani! Nos, mint tudjátok, Sarah nemrég jött ide és ezt a kis összejövetelt az ő tiszteletére hoztam össze. Először egy kicsit féltünk attól, hogy Sarah csak valami nyafogós lány lesz, akit nem lehet majd megnevelni. Ehhez képest kellemesen kellett csalódnunk, mert Sarah-val semmi baj nincs, felkel magától, a suliban is jól teljesít és még a kedvenc bandájával is összebarátkozott! Ez igen kislány!
Mindenki elismerően nézett rám(az idősek meglepődve néztek a 1D-re mert eddig nem tudták hogy ők híresek). Én azt sem tudtam, hová bújjak. Nem tudom kezelni a dicséretet. Legalábbis nem a családtól. Még Chris és Stacy is mondott köszöntőt majd mindenki visszatért ahhoz, amit eddig csinált. Én Harry-vel meg Niall-lal beszélgettem, a többi fiú kergetőzött a házban. Lou Liamet kergette egy kanállal, Zayn meg szerintem tükröt keresett. Esküszöm, csak én vagyok normális ezen a világon...
-Van hobbid?-kérdezte Niall.
-Háát...az enyém eltörpül a te hobbid mellett, de a lovaglás...
-Húúúú...-mondták kórusban.
-Lovon lovaglás emberek! Miért értitek félre?
Csak nevettek. Aztán Niall mondott valamit...
-Hé, Sarah, leszel a csajom?
-öö...ö..nemtudom...
-Nade Niall nem látod, hogy az én csajom akar lenni?-Harry...
-Nem, képzeld, nem látom!
-Pedig kéne! Mert az én csajom lesz!
-Nem, mert az enyém!!
-Az enyéém!
És még folytatták egy darabig...próbáltam leállítani őket, de nem lehetett.
-Nem, az enyém!
-Az enyém!
-Menj már Harry, mért akarod Sarah-t a csajodnak hiszen ott van neked Vicky...
Ledöbbentem...nem tudtam megszólalni...
-Niall, ezt nem kellett volna-mondta Hazza...

13.:Megoldás

-Mi?? mimimimimimi?? miért nem?
-Sarah, kicsim, tudom, hogy nagyon szereted őket, Penny is szereti őket úgyhogy el tudom képzelni mit érezhetsz, de pénteken jönnek a nagyszüleid megismerkedni veled... csak nem hiányozhatsz...
Csak álltam, földbe gyökerezett lábakkal és nem hittem el, hogy ez tényleg megtörtént... minek megismerkedni a nagyszülőkkel éppen most? Mért nem lehet valamikor máskor?
Csak álltam Julia előtt és éreztem, hogy valami elkezdi szúrni a szemem. Amikor rájöttem, mi az, felrohantam a szobámba, majdnem fellökve Stacy-t aki éppen ebédelni igyekezett.
-Héé!- kiáltotta utánam, de én akkor már becsaptam és bezártam a szobám ajtaját.
Ne érts félre, Julia nagyon jó szülő, de most nem tudtam megérteni, miért döntött így. Hiszen simán át lehetne rendezni a programot egy másik hétvégére... najó, azért ha belegondolunk, mégsem változtatható teljes mértékben, mert a nagymama már 70 éves és nem lehet neki azt mondani amikor már itt van az ajtóban, hogy "bocs, menj haza, majd a következő hétvégén." De mindenképp el akartam menni a 1D házába...hiszen ez egyszeri és nem mindennapi ajánlat! Ha most visszautasítom talán soha nem jutok el oda...
Gondolkoztam, hogy mit lehetne tenni, de semmi nem jutott eszembe, ígyhát felhívtam Leilát.
-Szia Sarah!
-Szia...
-Mi a baj? Csak nem beteg vagy?
-Nem, de bár lennék beteg...
-Mi történt?
-Julia nem enged el pénteken...mert jönnek a 'nagyszüleim' megismerkedni velem...fúú !
-Hát, ez tényleg nem jó...de mi lenne, ha felhívnád Harry-t? Ő lehet, hogy kitalál valamit...
-Jó ötlet! Köszi, Leila:)
-Szivesen.
Tárcsáztam Harry-t. Szerencsére nem rejtett számról hívott, de még így is időbe telt kinyomozni, melyik szám lehet az. Végül megtaláltam.
-Halló!-szólt bele.
-Szia Harry, Sarah vagyok.
-Áh, szia Sarah! Mizu?
-Ööö...figyu, Harry...az a helyzet, hogy nem engednek el hozzátok, mert jönnek a nagymamámék, hogy megismerkedjenek velem...tudod, még nem találkoztam velük...és most hétvégén jönnek...
-Értem... és mi lenne, ha mi is elmennénk a 'fogadásra'?
-Hé, de hát ez egy remek ötlet! El is mondom Juliának! Biztos bele fog egyezni!
-Rendben, én meg elmondom a fiúknak, hogy változott a terv... te, Sarah, biztos lesz annyi kaja, hogy elég legyen Niall-nak?
-Öööö...ez legyen az én gondom!
-Hát jó...mert csakhogy tudd, nagyon hisztis ha nem kap megfelelő mennyiségű kaját...
-Mondom, elintézem! Ti csak gyertek el.
-Oké...szia
-Sziia.
Hát ez megvan. Lementem Juliához közölni vele, min gondolkodtam. Mint vártam, belement a ötletbe. Mondjuk, nem tudott volna sok mindent tenni, mert ha nem engedi be őket, akkor is itt lesznek, szóval...


Alig vártam a pénteket. Csütörtökön már teljes izgalom fogott el. De az órák csak nem teltek és kényszerítenem kellett magam, hogy ne nézzem másodpercenként az órát. Végül eljött az este... tudtam, hogy hamarabb eltelik az északa, ha alszom, de csak nem sikerült. Végül olyan hajnali fél kettő körül a szemem lecsukódott én meg valami furcsát álmodtam...
Kviddics...erre tisztán emlékszem...én voltam a fogó...nem voltam olyan ügyes, mint Harry Potter, de imádtam seprűnyélen repülni! Az enyém lehetett a Nimbusz2000-res, mert a többi seprű szar volt és azt mondták a csapattársaim, nekem kell a legjobb seprű...a csapat...volt egy hajtó...helyes volt...vörösesszőke haja volt, és David-nek hívták...öhm...beszélgettünk...itt nem emlékszem sokra...aztán csókolóztunk...nem is egyszer...amikor visszahívtak játszani, meccsünk volt. Már majdnem elkaptam a cikeszt, amikor...
-SARAH!! ELKÉSEL A SULIBÓÓL!
...Julia felébresztett. Ma van a nagy nap!

12.:Jaj, ne!

Másnap teljesen fel voltam villanyozódva. Hát persze, mivel sok álmom teljesült:1.láttam Harry Styles-t élőben. 2.beszéltem vele. 3.fel fog hívni...aztán még kitudja, hány álmom teljesül még ezután.
Szinte lebegtem, miközben beértem a suliba. Leila is észrevette rajtam a nagy álmodozásomat. Nem is hagyta szó nélkül:
-Sziia...hát te meg mitől vagy ilyen boldog?
-Hát... őő...izéé...
-Nyögd már ki!
-Várj!-behúztam egy csendes sarokba ahol biztosan senki nem hallhatott meg minket...hát honnan tudjam hogy reagálnának rá??-Szóval: tegnap mentem haza, naés kivel találkoztam? -mivel Leila értetlenül nézett, hát megmondtam- Harry Styles-szal...
-MI??? MI??? TE TALÁLKOZTÁL HARRY STYLES-SZAL?????
-Sssssh! Csöndesen! Nem akarom, hogy sokan tudjatok róla...
-Ja, oké, bocs, csak elkapott a lendület...
-Jól hallottam, hogy itt valaki találkozott Harry-vel?
-Basszus, ezek a suli directionerei...hát ezt jól elkiabáltam...-halkította le a hangját a mögém lépők miatt.
Megfordultam és két szőke lány állt előttem. Az egyiknek vasalt haja volt, a másik hullámosan hordta. A hullámos hajú szólalt meg először.
-Szóval? Te találkoztál Harry-vel?
-Öhm...igen, én. Sarah vagyok.
-Jessica. Ő pedig az lb-m, Faith.
-Heló!
-Szia!-köszöntünk egyszerre.
Becsöngettek.
-Hát, akkor, még találkozunk...-köszönt el Jessica.
-Persze. Sziia.
-Sziaa-most ők köszöntek egyszerre.
Miután elmentek, Leila ugrándozni kezdett körülöttem.
-Tudod, kik voltak ezek?? Tudod? TUDOD?? Ők a suliban a legnépszerűbbek, miattuk ismeri mindenki a 1D-t! Sose álltak szóba velem...
-Igen! Sosem álltak volna szóba velünk, ha nem hallják meg, hogy találkoztam Harry Styles-szal. Tudod, szerintem csak azért fognak velünk "barátkozni" mert általunk akarnak közelebb kerülni hozzájuk...fúú, de nembírom az ilyet ><
Bementünk angolra. Kicsit fura volt nekem, mert otthon az angol azt jelentette hogy a nyelvet tanuljuk, nem az irodalmát... dehát, biztos megszokom...egyszer legalábbis.
Angolon megfogalmazódott bennem egy kérdés Leilához és szünetben meg is mondtam neki.
-Leila! Ha Harry elhív magukhoz, velem jössz?
-Hogy veled megyek-e?? Ez nem is kérdés, persze, hogy megyek! Jaj, Sarah, nagyon köszönöm!
-Nincs mit.
Ekkor megszólalt a telefonom...
-Ááá, biztos Harry lesz az, vedd fel, vedd fel!
-Oké, oké...-megérintettem a confirm gombot- Haló?
-Szia, Sarah, Harry vagyok.
-Szia.
-Zavarlak? Órád van?
-Majd csak lesz... most még szünet van, tudok beszélni.
-Oh, akkor oké, mert szerettem volna kérdezni valamit...  szóval: el tudsz jönni hozzánk pénteken suli után?
-Hát persze...de Harry? Vihetek magammal egy barátot?
-Nincs kifogásom ellene... szóval akkor várlak téged, illetve titeket pénteken.
-Rendben, de...fogalmam sincs, hol laksz...
-Emiatt ne fájjon a fejed, majd érted megyek, úgyis gyakorolnom kell a vezetést..
-Akkor rendben.
Ismételten becsöngettek...
-Hallom, menned kell. Akkor találkozunk pénteken!
-Igen. Szia!-letettem. Észrevettem, hogy Leila mellettem azóta nem vett levegőt, hogy felvettem a telefont...-Leila! Lélegezz!
-Húúúúú...-fújta ki a levegőt, aztán megint beszívta.-Nagyon szépen köszönöm, Sarah, el sem hinnéd, mennyit jelent ez nekem! Szóval köszönöm!-megölelt.- Olyan jó barát vagy! Lehet, hogy még csak 2 napja ismerlek, de olyan, mintha már évek óta barátnők lennénk!
-Öhm...köszi, Leila, de tudod...ha így folytatod, megfojtasz és akkor nem tudok a barátnőd lenni...
-Jaj, bocsi!-vette észre, hogy teljes erőből magához szorít, és elengedett.- Menjünk órára...
-Igen, az nem ártana...-észrevettem, hogy már csak mi vagyunk a folyosón. A rajztanár nem nagyon figyelt ránk, amikor bementünk, elrebegtünk egy "elnézés"-t és a helyünkre mentünk, annyira lefoglalta a rózsa-rajzolás magyarázása. Gyorsan elővettünk egy lapot, és elkezdtük lemásolni, amit a táblán láttunk-több-kevesebb sikerrel-, de közben kétpercenként egymásra mosolyogtunk... A 1D házába megyünk!
Órák után a "What Makes You Beautiful"-t dúdolva mentem, dehogyis, repültem haza. Egy hangos "megjöttem" kiáltással tudattam mindenkivel, aki otthon volt, hogy megérkeztem. 2 válasz érkezett. Az egyik Julia volt, aki közölte, mi az ebéd -zöldségleves és rántott hús-, a másik Stacey, aki csak annyit kiabált vissza, hogy "jó" az emeletről. Bementem a konyhába, és elújságoltam, mi történt ma velem.
-Képzeld, Julia, Harry hívott és meghívott magukhoz péntekre...elmehetek?
-Szó sem lehet róla!
-MI???

11.:Ezt nem hiszem el!

A rejtélyes híresség, akit körülálltak a lányok, Harry Styles volt... Nem hittem a szememnek...sikítozni nem akartam, mert tudtam, hogy azt nem szereti, de minden vágyam volt, hogy közelebb mehessek hozzá...áá de nem akartam csak egy lenni a sok közül. Bármennyire fájt is, továbbmentem, deazért még egypárszor odapillantottam a csapat felé. A lányok nem akarták békén hagyni Harry-t. Szegénykém, gondoltam, nehéz élete lehet...Miközben ezt gondoltam, Harry hirtelen megszólalt:

-Bocsánat, Ladies, de ez volt az utolsó kép... most mennem kell, mert még nekem is vannak dolgaim.

Erre az első reakció az volt, hogy áááááh... aztán elkezdtek sikítozni a lányok, hogy nemár, maradjon még egy kicsit. Az egyik azt sikítozta, hogy GYERE HOZZÁM, GYERE HOZZÁM!! Harry csak mosolygott, otthagyta az ájuldozó lányokat...

és egyenesen arra indult, amerre én is álltam.

Gyorsan elfordítottam a fejem és sietve továbbindultam. Mondjuk elég fura volt, hogy a környék összes lánya ott van Harry körül csak én nem...dehát, nem szeretek mások ellen harcolni, tudva, hogy egyikünknek sincs esélye nála...

-Hé, te!-ez volt az a hang, amiért június óta vágytam, hogy halljam élőben, de most inkább csak idegességgel töltött el és fogalmam sem volt, miért. Inkább nem fordultam meg, és mentem tovább, mint aki süket.

Csak Harry hosszú lábait nem vettem számításba... egy perc sem telt bele és utolért.

-Hé, nem hallottad, hogy neked kiabáltam?

Egy percre felötlött bennem, hogy turistának tettetem magam, aki nem ért angolul, de aztán beláttam, hogy semmi értelme.

-De hallottam, csak nem hittem, hogy nekem kiabálsz...

-Hát, pedig senki mást nem látok itt... egyébként, szia Harry Styles vagyok.

-Nem mondod? Egyébként én meg Sarah Simon vagyok és directioner-ez mért kellett oda...

-Tényleg? Akkor miért nem jöttél autógramot kérni?

-Mert, tudod...öhm...igazából csak nem akartam énis odamenni, mint a többi sikítozó rajongó és megölni egymást egy közös fotóért, mert szerintem vagyunk már annyira felnőttek, hogy ezt felfogjuk, de úgy látszik nem...

-Wow, nem minden directioner gondolkodik így. Ez dicséretre méltó. Amúgy hány éves vagy?

-Tizenöt.

-Komolyan? Többnek nézel ki...

-Már nem is számolom, hányan mondták ezt előtted...

-Ja, bocs, nem úgy értettem, csak modtam...

-Nem, semmi baj, csak már uncsi...kicsit úgy, mint neked a sikítozás.

-Hát, igen, néha elég fárasztó... de aztán mindig arra gondolok, hogy ezek a lányok azért sikítoznak, mert szeretnek, és ez erőt ad.

-Ezzel most arra célzol, hogy én nem szeretlek??

-Nem, csak te más vagy, mint egy átlagos rajongó... de ugye te is szeretsz?

-Hát persze. :)

-Furi...

-Mi?

-Hát, ha valamikor kettesben vagy hármasban maradok egy rajongóval, akkor általában 2 perc sem telik el és azt akarják, hogy énekeljek...

-Te mondtad, hogy más vagyok... egyébként pedig most inkább megismerni szeretnélek az újságokon meg a wikipédián kívül, ha nem haragszol...

-Nem, nem, így sokkal jobb. Egyébként hol laksz?

-Pont... itt.-mutattam a házunkra, mert időközben megérkeztünk.

-Oh...otthonos...

-Tudom, hogy nem egy villa, de nekem megfelel...egyébként pedig nem sok ideje lakom itt, ugyanis cserediák programmal jöttem 3 napja...

-Igen? Te jó ég és honnan?

-Magyarországról, ha mond neked valamit...

-Áh, Niall egyfolytában áradozik arról az országról, mondjuk Liam is, állandóan: Harry, Harry nézd, Gera van a tv-ben, Gera van a tv-ben!!

-Akkor már eleged van belőlünk?

-Nem, nem azért, csak hogy már hallottam rólatok.

-Wow, úristen, Harry Styles hallott magyarországról...te jó ég, ezt tweetelnem kell!!

-Hagyd abba, rosszul csinálod!-de már fetrengett a nevetéstől.

-Najó, hát nekem be kell mennem...tudod, valakinek suliba is kell néha járni, ahhoz pedig tanulni kell.

-Oh, értem... de, tudod, mi lenne, ha...

-Nyögd már ki, Harry!

-Szóval, mi lenne, ha elkérném a számod és egyszer összefutnánk veled valahol?

-Várj! Azt mondtad: összefutNÁNK? A srácokkal együtt?

-Igen. Ha nem zavar, hogy Paul is elkísér majd minket...komolyan, Paul néha úgy viselkedik, mintha 5 évesek lennénk...

-Khmm...

-Nanee.. Igenis felnőttek vagyunk!

-Ha te mondod...

-Na, akkor megadod a számod vagy nem?

-Adom már, adom...-és lediktáltam neki.

-Szóval, öhm...még találkozunk...

-Igen.

-Akkor... sziia!

-Sziaa!

Bementem, kicsit olyan fura érzésem volt...

-Szia, Sarah, ki volt az a fiú, akivel kint beszélgettél?-üdvözölt Julia.

-Sarah pasija, Sarah pasija, Sarah pasija, Sarah pasija...

-Csönd, Stace, ő nem a pasim... ő Harry Styles...-ekkor esett le, hogy mi történt. Felrohantam a szobámba, bezártam az ajtót, lefeküdtem az ágyamra, néztem a plafont és csak vigyorogtam, mint a vadalma...

10.:Új világ

10. fejezet

Új világ

Hazaértem. Kicsit csalódott voltam amiért nem jöhet össze a dolog, de nem szeretek olyan dologért küzdeni amit úgysem kaphatok meg... Az élet megy tovább... hát igen, sajnos. Mért nem tud csak megállni amíg kisírom magam?? Mert nem lehet elmondani hogy nem érdekelt, hogy nem érdeklem... Végigsírtam az utat hazafelé, még jó hogy esett az eső és nem látszottak a könnyeim... aztán miközben anyával mentem haza, megintcsak elfojtottam a könnyeimet, mert nem akartam elmondani mi történt. Aztán otthon is türtőztettem magam, csak északa jöttek elő megint a könnyeim.

Egy éjszaka elég volt hogy kisírjam magam. Másnap a leendő sulimba mentem felvételizni. Megkerestük a termet anyával, és ő otthagyott. Beléptem a terembe és mindenhonnan ismeretlen arcok néztek vissza rám. Lepakoltam a cuccom és leültem az egyetlen üresen maradt helyre.
A matek volt az első kihívás. Sosem voltam jó matekból és soha nem is leszek, tehát nem számítottam jó eredményre, bár igyekeztem. A következő a magyar volt, ami elég könnyű... legalábbis nekem. Amikor vége volt a felvételinek mindenki mehetett haza. Én felhívtam anyát, aki 10 perc múlva ott volt.
A következő héten nem nagyon szóltam senkihez, kivéve, ha muszáj volt, például a tanárokhoz. Ez így ment tovább még hetekig. Aztán rájöttem, hogy 2 utam van: még utoljára kiélvezem, hogy itt lehetek és élhetek... vagy magamba zárkózhatok és az olyan lesz, mintha már most elmentem volna. A második lehetőségtől a hideg futkosott a hátamon.
Másnap elkezdtem gyakorolni az "újraéledés"-t. Mondjuk csak Sonjához szóltam hozzá, de az is nagy csodának számított az elmúlt hetek után...
Az április és a május így telt el. Próbáltam beszélni azokkal, akiket a barátaimnak mondtam, a többiekkel nem nagyon foglalkoztam. Júniusban már elkezdtem félni, hogy ez az úgy nevezett idill hamarosan el fog múlni... június 15-én rájöttem, hogy 1 napom maradt hátra. Körbenéztem a teremben. A táblán díszesen csillogott a VAKÁCIÓ felirat ezzel is alátámasztva a halálomat. Az emberek vagy a padon ültek, vagy álltak, vagy -egyesek esetében- a padon feküdtek. Az utolsó tanítási nap(ami igazából nem is volt tanítási nap) Mrs. Valery mondott egy kis monológot, ami tulajdonképpen egy "elő-évzáró" volt. Aztán délben mindenkit hazaengedett.
Mivel csak 30-án volt az évzáró, hazamentem. Minek töltsek 15 napot a mamáméknál csak úgy? Szóval 30-án visszajöttem és megint ugyanaz az érzés fogott el, mint az előző évzárón, mivel akkor is úgy volt, hogy nem járok ide többet. Csakhogy azóta új embereket ismertem meg, mondhatom úgy is, hogy új fiúkat, akiket most nehéz volt itthagyni. De meg kellett tennem. Nem szívesen, de megtettem.
Az igazgató beszédjéről nincs túl sok minden mondanivalóm...most is ugyanazt mondta el, mint minden igazgató minden év végén.
Hazafelé mindenki a családból gratulált, hogy sikerült végigvinnem az évet, meg a bizi miatt... emberek! ez nekem nem olyan jó! és nem is érettségiztem meg semmi! Hahó! Ez csak egy év vége!

***

Elkezdődött a nyár... valószínűleg, mindenkinek sunshine, beach forever volt, de nekem abból állt szinte minden napom, hogy felkeltem, bekapcsoltam a gépet,...és nincs tovább. Kivéve hétvégéken, mert akkor a szüleim nem engedtek ennyit gépezni. De amúgy így telt el a nyár. Illetve nem... lett egy drogom... favoritom, ha úgy tetszik... ugyanis megismertem a One Direction-t... ők lettek a kedvenceim. Illetve ők lettek a kedvenc bandám, mert a kedvencem Harry lett. Milyen jól hangzana már, Sarah Styles... tiszta jó. Szóval, ne kalandozzunk el, az esküvő még odébb van... szóval, a nyár vége felé(Liam szülinapja áá) kaptam egy könyvet-nem one direction-öset sajnos-, ami különösebben nem is érdekelt, inkább trendeltem twitteren, minthogy elolvassam, de elkezdtem. A 2. fejezet felé volt egy szó, amin megakadt a szemem: "cserediák". Elkezdtem gondolkozni... mi lenne, ha...? hova? mikor? és akkor már bántam, hogy nem jutott eszembe előbb. Hát persze! Cserediák programmal kijutok külföldre és nem kell itt maradnom, ahol minden olyan nyomasztó... Csak egy ici-pici csöpp gond van: a szüleim. Meg kell őket győznöm. 

Fülem-farkam behúzva mentem oda egyik este anyához...

-Anya...

-Nah, rosszul kezdődik...mit csináltál?

-Semmit, semmit. Csak lenne egy kérdésem-vettem egy nagy levegőt- mi lenne, ha én is jelentkeznék egy cserediák programra?

Anya csak nézett. Számítottam rá, hogy nem fog engedni elsőre, de készen álltam az érvekkel.

-Háát... végül is miért is ne?
-Tudom, hogy nem engedsz el, de...-ekkor jöttem rá, mit is mondott az előbb-elengedsz?
-Aha... úgyis jó vagy angolból így legalább még jobb leszel.
Nem hiszem el. Ez volt a legfőbb érvem.
-Hát, akkor kéne jelentkezni még most, hogy még sulikezdés előtt át tudj menni... Nah, jelentkezem is!
Bekapcsolta a gépet, beütötte a google-ba, hogy "cserediák program" és az Anglia elnevezésű rovatot választotta.
-Hova szeretnél menni? Lehetőségek: Liverpool, Glasgow, Birmingham, Bristol vagy London?
-LONDOOOON!!!!!
-Gondoltam...-anyáék már tudtak directioner szokásaimról. De hát, mit tegyek?
-Küldeni kéne nekik egy üzenetet, amiben benne van a neved, az életkorod, satöbbi, de tudod, mennyit tudok angolul...
-...és nekem kéne megfogalmazni.-fejeztem be helyette is-oké, csinálom, csinálom.
Megírtam, hogy magyarországról szeretnék Londonba menni, megírtam a nevem, a korom, hogy milyen sulikba jártam, hogy milyen suliba szeretnék menni, megmég egypár dolgot, aztán lefordítottam anyának, hogy jó lesz-e. Rábólintott.
-Akkor, eljött a pillanat...-és lenyomtam az entert. Tudtam, hogy most az életem fordulóponthoz érkezett.

***

2 nap múlva válaszoltak. Augusztus 30-án kellett utaznom, hogy suli előtt kicsit megismerjem a várost.. Kijelöltek egy házat (valami ismeretlen cím) a kertvárosban. Ez tök jó, gondoltam. A "nevelőszüleim" Mr. és Mrs. Turner lesznek, és lesz egy "mostohahúgom", Stacey. Legalább nem öccs...azt nem bírnám ki még egyszer. Elvileg fizetik a repülőjegyet, igaz, hogy csak másodosztályon, dehát az sem rossz. mivel már 27.-e volt, elkezdtünk pakolni anyával. Úgy gondoltuk, most csak 2 bőröndnyi és 2 sporttáskányi cuccot viszek, a többit utánam küldik postán. 

-Csak a legfontosabbakat vidd most magaddal, lehetőleg sok esőkabátot és esernyőt!-anya nem tudta, hogy én MINDENT tudtam Londonról...

-Csak fontosakat?-megfogtam a két 1D-s újságomat, a karkötőimet és az osztályképemet.

-Nincsenek ennél fontosabb cuccaid?

-Ezeknél semmi sem fontosabb...de még lehet, berakok pár dolgot...

Végül augusztus 30-án, hajnali 4-kor keltem. a 8 órás géppel mentem, de addig még pestre is kellett érni. Amikor megérkeztünk anyával, apával, Dannel és a nagynénémmel a reptérre, már mindenki sírt és ölelgetett...engem. Be kell valljam, én is sírtam, de csak amíg felértem a gépre. Onnantól csak arra tudtam gondolni, hogy milyen lesz az új életem.

Körülbelül 10 órát utaztam, amikor a gép lassan veszített a magasságából. Enyhe lökést éreztem, amikor a gép földet ért. Ujjongtam magamban-most először voltam külföldön...ráadásul egyedül. 

Ahogy kifelé mentem, emberek százai siettek el mellettem, némelyik majdnem fellökött. Kiértem a táblák alá és szétnéztem. Egy családot kerestem. Hamarosan meg is találtam. Felvettem a csomagjaimat és odamentem hozzájuk.

-Elnézést, maguk a Turner család?-kérdeztem.

-Igen, te pedig biztosan Sarah vagy-mosolygott rám Mrs. Turner-szólíts csak Julia-nak, ő itt a férjem, Chris, a jövőbeli húgod, Stacey és a veled helyet cserélő lány, Stephanie.

-Szia, hívj csak Steph-nek-nyújtotta a kezét barátságosan a lány.

-Szia!

-Steph a következő géppel megy magyarországra. Éppen időben érkeztél, hogy még találkozzatok...-ekkor a hangosbemondó megszakította a beszélgetésünket: A magyarországra közlekedő gép hamarosan indul. Kérjük a felszállást megkezdeni!

-Hát, akkor Steph...majd lehet, hogy találkozunk egyszer.

-Remélem! Majd jelölj be facebook-on!

-Rendben! Sziaa!

-Sziia!

És elfutott, én meg ott maradtam a Turner családdal.

-Ideje hazamennünk-jelentette ki Chris Turner. Úgy tűnt, az ő jóváhagyására vár mindenki, mert egyszerre Julia és Stacey is elkezdett készülődni, így hát én is.
"Hazaértünk." A jövendőbeli házam a kertvárosban volt, olyan tipikus angol kert volt:kockatelek, a közepén a házzal, ami egy barackszínű, 2 emeletes ház volt, szépen rendbe tartva. Lenyűgözött...

Másnap "anyával" és "apával" elmentem várost nézni. Megmutattak mindent, a London Eye-tól kezdve a Big Benen át a Time Sqaure-ig. Csodálatos volt, attól eltekintve, hogy esett az eső... dehát, mondta "apa", ezt jobb lesz, ha megszokom mert itt az az ünnepnap, ha nem esik és süt a nap.
Szeptember 1-jén "anya" kísért el a suliba, ami 10 perc gyaloglásra volt a házunktól. A 9.C-be jártam hivatalosan. Amikor beértünk, megkerestük az osztályfőnököt, aki megmutatta, hol lesz az évnyitó. Így hát "anya" hazament én meg egyedül mentem végig a széles folyosókon a teremig. Megpróbáltam addig egy kicsit "gyakorolni" az angolt és elcsípni néhány mondatfoszlányt, de amit sikerült is elcsípnem, abból sem sokat értettem. Hát, gondoltam, majd megszokom. Beléptem a terembe, és hirtelen mindenki rámnézett. Tudták, hogy én vagyok a cserediák. Mögöttem belépett az osztályfőnök is, akit eddig észre sem vettem. Jobb megoldás híján követtem a tanári asztalig.
-Nos, gyerekek, ő itt Sarah Simon, magyarországról. A cserediák programban vesz részt. Kérlek, viselkedjetek vele természetesen, de legyetek türelmesek, ha nem ért valamit. Sarah, foglalj helyet-és a leghátsó padhoz vezetett, nevezetesen az egyetlen üres helyre egy kapucnis, fekete pulcsis fiú mellé.
-Conor, vedd le a kapucnidat, kérlek, iskolában vagy! Legalább az évnyitóra levehetnéd!
"Conor" nagyot sóhajtott, mert észrevették és mielőtt lecsúsztatta a kapucniját, szúrós pillantást küldött felém, mintha én tehetnék róla, hogy rászóltak.
Egyébként helyes volt. Nagy, barna szemei voltak, fekete, rövid haja és az egész srác olyan rockeresnek nézett ki.
-Szia!-köszöntem neki vidáman.
-Helló, Sarah magyarországról-és jót röhögött a saját viccén.
nah, gondoltam, megint kifogtam a legjobb padtársat...
Az igazgató beszédéből nem sokat értettem, dehát el tudtam képzelni, miről beszélhetett, merthát már végigálltam egypár ilyen beszédet. Az  osztályfőnök beszéde érthetőbb volt, mondjuk ő direkt úgy beszélt, hogy értsem. A nap végén még mindig nem állt velem szóba senki más, csak Conor, mondjuk énse szóltam senkihez.
Az ebédszünetben beraktam a fülhallgatót a fülembe és a What Makes You Beautiful-t hallgattam egész végig. Jobbra előttem egy lány ült, aki hát valljuk be, elég szép volt, főleg hozzám képest. Szőkésbarna haja volt, és márkás cuccok voltak rajta. Láttam rajta, hogy hallgatózik, valószínűleg túl hangosan hallgattam a zenét. Egyszercsak felállt és odajött hozzám. Kivettem a fülhallgatót.
-Sziia, jól hallom, hogy One Direction-t hallgatsz?
-Sziaa, igen, őket. Miért, szereted őket?
-Hah, szeretem? Imádom őket, directioner vagyok!
-Énis!
-Amúgy Leila vagyok.
-Sarah, de gondolom, már tudod.
-Hát, igen, hatásos belépőd volt...
És beszélgetni kezdtünk. Amikor becsöngettek, nem akartuk abbahagyni, a tanár szólt ránk. Még volt egy óra, ami igazából csak osztályfőnöki volt, aztán kicsöngettek.
-Hol laksz?-kérdeztem Leilától.
-Öhm...a kertvárosban...te?
-Énis! Megyünk együtt?
-Persze!
Még olyan 5 percig tudtunk beszélgetni, mert Leilának le kellett mennie egy utcán, ami meg nekem nem volt jó,  ígyhát elköszöntünk, megígértük egymásnak, hogy bejelöljük a másikat facebook-on, meg minden, aztán Leila lekanyarodott, én meg mentem tovább egyenesen.
Már majdnem a mi utcánk következett, amikor egy nagy lánycsapatot pillantottam meg az utca túloldalán. Még messze voltak tőlem, de annyian voltak, hogy nem lehetett őket nem észrevenni... Próbáltam kitalálni, ki lehet a középpontban, de semmi nem jutott eszembe. Amikor közelebb értem, megláttam, ki áll középen...
...és földbe gyökerezett a lábam.

főszereplők:)

 Hali:3 gondoltam megosztom a szereplőket:) egyelőre ezek csak a főszereplők de majd a mellékszereplőkről is lesz egy;)
Puszi :3

szavazás:)

Nah, akkor a szavazást lezártam 15:54-kor és a győztes a 1D sztori lett:) gratulálook!:)

9. fejezet

9. fejezet

Vallomások...

Amíg a probléma megoldásán fáradoztam, észre sem vettem, hogy múlik az idő... Már február derekán jártunk. Abban az évben szökőévünk volt, tehát aki szökőévben született, szülinapja volt.

Kedden éppen anyával beszéltem telefonon-elujságoltam egy jól sikerült töridolgozat eredményét-, amikor anya váratlanul közölte velem az elkerülhetetlent:

-Figyelj, Sarah, szombaton felvételizel, oké? Azért átnézhetnéd az eddig tanultakat...-majdnem elájultam... az járt a fejemben hogy:hát ez a nap is eljött...- ...Sarah? Ott vagy még?

-I-i-igen-nyögtem ki nagy nehezen.

***

A következő napok gondolkodással vegyes félelemben teltek. Csütörtökön már teljesen össze voltam törve. Pénteken már egyenesen megőrültem. Irodalmon már alig tudtam figyelni a tanárra, a füzetembe pedig egyáltalán nem írtam semmit. Összetörten botorkáltam fel a lépcsőn Sonjával az infóteremig. Valaki úgy hallotta, nincs tanára az egyik csoportnak. Csak azt nem tudtuk, melyiknek. Valaki elment megkérdezni.

Nekünk nem volt. Most előbb érhetek haza...Remek.

Sonjától elköszöntem a lépcsőről és lassan-laaaasssaaaann- ballagtam a folyosókon. Az egyik kanyar után megláttam Gary-t, Victort, Maximot, Richit és Steelt a tornatermi szőnyegeken.

Erőteljes érzés lett rajtam urrá...

Most vagy soha!

Odaléptem Gary-hez:

-Beszélhetnénk?-kérdeztem. Gary rosszat sejtve felállt.

-Úúú, vajon miről?- Steel jól sejtette.. Kiértünk a fiúk látóköréből. Emberek siettek el mellettünk bosszúsan kikerülve minket.

-Csináltam valamit?- Gary csak attól az egy dologtól félt amit én-valószínűleg- közölni akartam vele.

-Te nem...Csak én... Hát én csak mondani akartam valamit. Tehát...-haboztam, Gary bepánikolt.-...tetszel.

Egyszerre fújtuk ki a levegőt. Én megkönnyebbülésemben, Gary csalódottságában. Csak ennyit mondott:

-Jó.

És csak mosolygott.

-Szia-most már én is csalódott voltam.

-Várj!-kiáltott utánam Gary.-ez biztos?

-Ühüm.

-Akkor jó-és továbbra is csak mosolygott.

8. fejezet

Sziiasztok!:) namármost...tudom, hogy sokáig nem hoztam részt, de annyi minden történt(majd olvassátok) hogy nem nagyon volt időm írni:S de mostantól törekszem minden másnap írni(vagy sűrűbben).

Apropó, még szeretném elmondani, hogy mostantól nem E/3-ban írok, hanem E/1-ben de csak a kövi résztől;) és még valami: hadd köszöntsem új olvasónkat, mert láttam hogy követ:) nagyon köszönöm, remélem, tetszik:)

8. fejezet

Kihagyott idők

Eközben Gary is hazaért. Sarah-n gondolkozott. Tehát tetszem neki-gondolta.-különben nem nézne folyton, nem akart volna új nevet húzni...Nem akart volna üzenni nekem!

Eszébe jutott Sarah cetlije. Gyorsan elővette ahhoz képest, hogy nemrég még nem érdekelte. Igen, biztos, hogy tetszem neki...

Ezt a következtetést a cetlin írtakból következtette ki:

Szia!

Sajnálom, hogy nem lehettem ott a karácsonyon, nem is tudod, mennyire...

Majd meséld el, mi volt!

Remélem, ízlik a palacsinta!:)

Sarah

Gary mosolyogva olvasta. Még senki sem tudatta vele ilyen nyíltan a tetszését  -vagy nemtetszését-, mint Sarah.

***

A következő néhány hétben Sarah csak azon gondolkozott, hogyan hozhatná Gary tudomására: tetszik neki. Nem mondhatja el neki személyesen, mert nem tudta. És facebook-on sem számolhatott be neki, mert túl gyávának tűnne.Tulajdonképpen az is volt. Gyáva, gyáva, gyáva, gyáva. Sarah-nak ez járt a fejében. De mégsem! Mégsem tudta megtenni személyesen! Azt nem! Semmi esetre sem! Mi van, ha nem tetszem neki? Sőt, biztos, hogy nem tetszem neki! Ah! Tudod, hogy nagymértékű pesszimizmust váltasz ki belőlem?-kérdezte Sarah a fiútól. Gary-mivel nem volt ott- nem válaszolt.

Sarah-nak az ezt követő hetekről- sőt, hónapokról fogalma sem volt. Mintha ködben lett volna, minden nap iskolába ment, kereste a szemkontaktust Gary-vel, várta a keddeket és a péntekeket, amikor kettesben volt vele néhány percre- és rettegett, mit hoz a holnap. Tudta, hogy felvételizni fog és azt is tudta, hogy nem ronthatja el, különben otthonról fog suliba járni, mindennap, vonattal. De ha jól megírja-olyannira, hogy felveszik- soha többé nem látná Gary-t, és a fiú emlékké, legendává torzulna!
Sarahnak lövése sem volt róla, hogy ebből hogyan mászhatna ki, hiszen bármit csinál, akkor is csak- a híres mondás szerint- csemerből vederbe esne. Éppen ezért gondolkozott nagyon sokat, hogy mit csináljon. Ezért viszont az életét- és vele Gary-t- nagyon elhanyagolta. Szinte csak azért kelt fel reggel az ágyból, hogy gondolkozzon. Néha kiestek neki részletek, mint például, hogy melyik busszal ment haza (Sonjával vagy nélküle??) vagy néha a mamája megkérdezte, hogy akkor jó lesz, ha azt készít holnap, amit a lány mondott? Ilyenkor Sarah komplett hülyének érezte magát, amiért hagyta magát elveszni a ködben. De nem tehetett mást...
Ha nem ötli ki gyorsan a megoldást, meg fog őrülni!!

7. fejezet

Sziasztok! Ehhez a részhez annyit, hogy itt nem voltam jelen mindenhol(ahogy azt olvashatod is) tehát csak a barátnőim elbeszéléséből tudom, mi történt, amit pedig nem, azt magamtól találtam ki:D szerintem jó lett, de ti tudjátok!:D

7. fejezet

 

Karácsony

Másnap Sarah pontban 6:45-kor kipattant az ágyából-már amennyire tudott- és megszokásból ment volna készülődni, amikor rájött a helyzetre. Akkor mégis miért keltem fel?? Akkor jutott el a tudatáig az ébresztő összetéveszthetetlen hangja. A lány elfelejtette kikapcsolni. Gyorsan odament az ágyhoz és kikapcsolta. Ekkor megszédült:ma van az osztálykarácsony.

Mamája már természetesen fent volt. Előállt egy javaslattal:

-Mi lenne, ha a nagynénéd beugrana, mikor megy dolgozni, elvinné a sütit és odaadná Mrs. Valery-nek?

-Tudsz jobbat?-Sarah-nak teljesen elment a kedve az egész naptól.

***

Gary izgatottan ugrott ki az ágyból. Ma van karácsony!-ujjongott magában. Felkapott magára egy fekete farmert és egy pólót és lement reggelizni.

-Még mindig nem tudod, ki húzott?-kérdezte nővére, Dory.

-Nem.

Már mindenkit megkérdezett. Hacsak... Sarah, Sonja és Nicky húzottjáról senki sem tudott, és Nicky a múltkor megkérdezte, mi a kedvenc sütije! Tehát Nicky kilőve"-érvelt magában Gary. Akkor már csak Sonja és Sarah maradt. Sonja... áhh, nem hiszem, ő sokkal okosabb módot választott volna, hogy kiderítse, mi a kedvenc sütim. Akkor már csak Sarah maradt! Végül is, nem lenne rossz, hiszen Sarah-nak gyönyörű, hosszú, sötétbarna haja van és jó az alakja is. De tudom, hogy el fog menni, tehát nem lenne szerencsés. Nem szerette a hosszútávú kapcsolatokat. Főleg nem a távkapcsolatokat. Ő nem ilyen volt. Szerette a kalandokat. Helyes fiú lévén nem is volt nehéz partnert találnia.

Gary-nek nem volt széles válla, viszont szálkás volt (tekintve hogy 12 évig úszott) és az elhízás korántsem veszélyeztette annyira, mint társait. Az úszásnak köszönhetően állóképességével sem volt baj és erőlködnie sem kellett semmiben. Összességében kiváló sportolóalkat volt.

Ezt Sarah is észrevette.

***

A teremben nagy volt a nyüzsgés. Mindenki várta, hogy becsengessenek és végre elkezdhessék. Amikor megszólalt a jellegzetes, összetéveszthetetlen hang, mindenki egyszerre kezdett beszélni: Ki-kit húzott? Mi lesz? Jó lesz?

Aztán befutott Mrs. Valery és csöndet kért.

-Először a fát díszítjük fel, aztán...-ennél többet lehetetlen volt mondania, ugyanis mindenki egyszerre kezdett el kérdezgetni bosszankodni és nevetni.

-Ha megengedik!- kiabálta túl őket Mrs. Valery.-Ha megengedik, elmondanám a  programot! Először is, 1. órában feldíszítjük a fát, aztán a 2. órában lesz az ajándékozás, utána a sütiverseny és a karaoke.

-Együtt?-kérdezte Gary.

-Egyéb hülye megjegyzés?-kérdezett vissza George.

-Van még egy csomó-vágott vissza Gary.

George erre már nem tudott mit mondani, így hát csöndben maradt és grimaszolt. 

Mrs. Valery egy dobozból elővett egy viszonylag kicsi, de "karácsonyfának tűnő" tárgyat és kiállította a tanári asztal közepére. Eközben a lányok kivették a díszeket a szekrényből. A fiúk is lelkesen vetették magukat a díszítésbe, de hamar megunták, mondván, hogy ez "női munka". Persze, a lányok egyből tiltakoztak, hogy akkor a fiúk is csináljanak valamit, hát csinálják meg a karácsonyi vacsorát! Erre a fiúk újult erővel kezdtek bele a díszítésbe és negyed óra alatt- tűrhetően- feldíszítették a fát. Mrs. Valery elégedett volt.

-Rendben, akkor most rakjuk ki a kaját meg az innivalókat.

A lányok hozták a kaját, a fiúk az üdítőt. Mindenki úgy vetette rá magát, mintha egy hete nem evett volna. A fiúk és a lányok is kitettek magukért:volt ott csipsz, ropi,édessüti, puszedli, keksz(édes, sós), csoki, ezen kívül fanta, kóla, gyümölcslé és egy csomó műanyag pohár.

Ezeknek a fele eltűnt óra végére, igaz, senki nem akart már enni, mindenki helyet hagyott a sütiknek.

Mikor visszajöttek szünetről, mindenki mosolygott és várta a legizgalmasabbnak ígérkező eseményt:az ajándékozást.

-Na, akkor elkezdem!-kezdte Mrs. Valery.

Mindenki izgatottan nézte, ahogy felvette a díszes zacskóját a tanári asztalról és elindult David felé. De aztán irányt váltott és inkább Steel felé indult. Megint meggondolta magát és immár a végső cél felé fordult, aki nem volt más, mint Bolyó. Bolyó meglepetten sikkantott fel. Nem számított erre, bár már mindenkit megkérdezett és senki sem húzta őt. Most már értette, miért. Miután gyors pillantást vetett a sütire-persze, be volt csomagolva ezért csak az illatát érezhette-és elsőre jó illata volt. Ezután felállt és egyenesen David felé indult. David csodálkozott is, meg bosszankodott is. Hogy miért bosszankodott? A saját húzottja miatt. Senkinek nem volt hajlandó elárulni, mert úgy érezte, kiröhögnék az úgynevezett "haverjai". Így hát, mindenkinek, aki kérdezősködött, azt mondta:Majd meglátod! De most, hogy itt volt a pillanat, pánikba esett. Mi van, ha tényleg kiröhögnek? És ha mindenki kiröhög? A magabiztosságában már egyáltalán nem bízott, ezért remegő lábakkal elindult a magyar tanáruk, Mrs. Knot felé. Mrs. Knot ezen egy kicsit  meglepődött, de ügyesen elrejtette, hisz tanár lévén nem láthatják gyengének a diákjai. Átvette a csomagot és belenézett. Kinyitotta a csomagolást, és egy nagyon finomnak látszó sütit talált benne. Azt gondolta, lehetetlen, hogy ezt egy fiú sütötte, ezért arra tippelt, vagy az anyukája, vagy a mamája sütötték. Jól tippelt.

Amikor Andy-nek is odaadták a sütijét, ő tanácstalanul nézett Mrs. Valery-re. Sarah-t húzta, aki ugyebár ágynak esett és így nem tudta átadni neki a sütit. Ám pont ebben a pillanatban belépett Sarah nagynénje és lihegve bocsánatot kért.

-Elnézést...de csak...most tudtam...elszabadulni...a munkahelyemről-nézett bocsánatért esedezve.

-Semmi gond. Épp időben érkezett.-nyugtatta meg Mrs. Valery. Elvette Sarah sütijét és kérte Andy-t, hogy adja oda a Sarah-nak szánt sütit a lány nagynénjének, ő pedig ezután elsietett. Mrs. Valery természetesen tudta, kit húzott Sarah, mert felírta magának a húzás napján. Azért ellenőrizte, nehogy véletlenül rossz embernek adja oda. Persze, a beteg lány húzottja nem tudta, hogy ő húzta, hiszen Sarah, Sonja és Nicky "Sonja lecsap könyvvel, ha elmondod-eskü"-t tettek, úgyhogy csak ők 3-man tudták az igazat.

Mrs. Valery átadta a sütit Gary-nek. Ő elmosolyodott. Valahogy sejtette, ugyanis Sarah állandóan őt nézte, ráadásul nagyon bosszankodott, amikor kihúzta a nevet. Belenézett a szatyorba. Egy becsomagolt doboz és egy papírlap volt benne. A papírlappal nem foglalkozott, inkább a sütit kezdte bontogatni. Palacsinta volt benne. Le mertem volna fogadni!- gondolta Gary, de egyből megváltozott a véleménye, amikor beleharapott az elsőbe. Éppen jól átsült tészta, benne nagyon finom kakaóval, ami nem csorgott ki, de nem is csak a közepén volt és nem volt kemény. Gary mind egy szálig felfalta. Láthatóan mindenkinek ízlett a süti, amit kapott. Bár voltak fura grimaszok... Összességében remekül sikerült az ajándékozás.

Ezután következett a sütiverseny. Még több finom süti következett. Volt olyan ember, aki inkább leült egy székre, de nem evett a sütiből. A többiek meg tudták érteni. De legalább senki sem mondhatta azt otthon, hogy "Anya! Minket éheztettek a suliban!", sőt, nem tudtak többet enni.

Azok, akik mégis megkóstolták a sütiket (a hányingert kockáztatva), azok igen finom meglepetésben részesültek.

-Kihirdetjük a sütiverseny győztesét!-újságolta Mrs. Valery.

Végül(a bírók közreműködésével) kihirdették a győztest. Természetesen Mrs. Valery nyerte a sütiversenyt, a második helyen Sonja végzett és a képzeletbeli bronzérmet pedig Clau kapta.

-Most pedig hallgassuk meg, mivel készültek a lányok!-mutatott Mrs. Valery a 2 gitároslányra, Rheára és Claura. Egymásra néztek, és belefogtak a Csendes éjbe.

Csendes éj, Drága szent éj...

A végén már szinte mindenki csukott szemmel ringott. Amikor másodszorra énekelték el, már a zajongó fiúk is teljesen átszellemültek. Miután a gitár utolsó hangjai is elhaltak, mindenki felállt...kivéve George-ot. Ő még mindig ült és csukott szemmel ringott. Az arcán béke ült, bár már nem sokáig, mert Maxim azonnal odament hozzá és csapott egyet a hátára.

-Mi van??- kérdezte meglepetten George. A többiek elindultak egy másik terembe mert csak ott tudták megszólaltatni a karaoke-gépet.

-Gyere, megyünk énekelni!-Maxim már majdnem kétségbeesett, hogy a barátja nélkül kell énekelnie.

-Ok, mindjárt megyek.

Ám a másik teremben sem működött a TV, ezért megint másikba mentek. Ott se működött, ezért visszatértek a termükbe. Kis idő múlva a fiúk egy csoportja (Mark, Maxim, Steel, George, Richi és Gary) elkezdték dúdolni a "Sexy and I know it" című számot. Később a dúdolás énekléssé hangosodott és immár teli torokból énekeltek, nem zavarta őket sem a zene hiány sem a sok bámuló szem. Akárcsak a Csendes éjnél, itt is teljesen a zene (inkább kornyikálás) hatása alá kerültek.

Eddig még nem is lett volna baj. Aki nem ismeri őket, azt hitte volna, hogy a fiúk énekelnek egy jót, utána leülnek, beszélgetnek. Aki így hitte, rosszul hitte.Aki ismeri őket, tudja, hogy semmi sem mehet -túl sok- hülyéskedés nélkül. Először csak a hibákon röhögtek, aztán bökdösni kezdték egymást, majd már verekedtek, utána dobálóztak(isten tudja, mivel) de annyira elfajult, hogy életveszélyes volt belépni a terembe. A kimaradt fiúk és a lányok pedig általában zabáltak és/vagy csapatosan unatkoztak. A dobálózó fiúk legalább jól szórakoztak. Amikor már a fiúk is unták a dobálózást(ez olyan 11-fél 12 körül volt), Mrs. Valery bejelentette, hogy mehetnek haza.

-Na, akkor most mehetnek haza...-nem mondhatta tovább, mert az emberek-újult erővel- elkezdtek kiabálni, veszekedni, öltözni és pakolni. Valaki még egy sütit betuszkolt a szájába.-...amennyiben nem akarnak maradni a karácsonyi koncerten.

Mrs. Valery bejelentését senki nem vette komolyan és pakolt tovább. Nemúgy Steel és Mark. Ők egymásra néztek, azt kérdezve:elmegyünk? Mindketten tudták a választ. Így hát Mark és Steel nézték, ahogy a többiek nevetgélve, kiabálva(egyesek esetében káromkodva) elhagyták a termet. Mark és Steel egymás mellett állva úgy nézték, ahogy lassan kiürül a terem, mint 2 komornyik. 

A koncert végül is jó volt. Sok karácsonyi számot játszottak, a Jingle Bells-től elkezdve a Csendes éjen át(mégegyszer meghallgatták) a Kiskarácsony, nagykarácsonyig.

Összességében mindenki jól érezte magát a karácsonyon. Mindenki úgy teleette magát sütivel, hogy egy hétig rá sem bírt nézni az édességre(legalábbis másnap reggelig).

Amikor Sonja hazafelé buszozott(még mindig mosolygott) eszébe jutott Sarah. Sajnálta, hogy barátnője nem tudott eljönni.

Nicky is hazafelé tartott, és benne is felötlött Sarah. Pedig hogy várta!  Erre készült a húzás óta és most nem lehetett itt. Sarah barátját ez nagyon elszomorította. Megígérte magának, hogy amint hazaér részletesen elmeséli Sarah-nak, mi történt.

Sarah az ágyában feküdt, amikor valami megszorította a szívét. Ránézett az órára:hivatalosan is vége van. Sarah ezt nem bírta tovább, kiszaladt a fürdőszobába és bezárkózott. Levegőért kapkodva nézte magát a tükörben.

-Miért? Miért? Miért? Miért?-de tükörképe nem tudta megválaszolni az elsuttogott kérdést.

6. fejezet

Nos, igen, ez az én könyvem... ebbe írtam mindent, amit itt olvastok. Eredetileg naplónak készült, de hát, na...meguntam:D most inkább a blogommal szeretnék foglalkozni és nagyon örültem a tegnapi 100 látogatottságnak, ami még feljebb is ment! Köszönöm nektek! puszi xx

6. fejezet

Véletlenek

Az ágyában tért újra magához. A feje kóválygott, a füle zúgott, és hihetetlenül kimerültnek érezte magát, mintha lefutotta volna a Maratont.

Amikor kinyitotta a szemét, az összes energiatartaléka elfogyott úgyhogy-jobb híján-csak feküdt és még ahhoz sem volt ereje, hogy gondolkozzon vagy megmozduljon.

Azonban nemsokára felfedezték hogy felkelt és egy pohár teát tartottak elé. A legszörnyűbb fajtából természetesen. Sarah leküzdött két kortyot aztán-megerőltetve magát-felemelte a kezét és eltolta a poharat. Csak aludni vágyott, bár nem hitte, hogy attól bármi is jobb lenne. Ráadásul, ha elalszik, nem jut ki időben a fürdőszobába, tekintve, hogy mozdulni sem tud. De nem tudott megálljt parancsolni magának, annyira fáradt volt és amint becsukta a szemét, már be is szippantotta az örvénylő sötétség.

***

Az orvos még egyszer meglátogatta aznap. Azt mondta, azért ájult el, mert kiszáradt, ezért egy nap legalább 2 liter folyadékot meg kellett innia. Többször nem ájult el.

Másnap Sarah valamivel jobban érezte magát, bár még mindig elég gyengének is. Már nem maradt egész nap ágyban, csak a kanapéra feküdt le. Az orvos meghagyta, hogy ma levegőznie kell, úgyhogy Sarah a mamájával együtt kiment a kertbe. Nem sok mindent csináltak, csak Sarah mamája kiszedte a füldből a paradicsomokat, Sarah pedig nézte.

A lánynak az ágyban töltött nap közben volt ideje gondolkodni. Hogy min? Inkább kin. Egész nap csak azon morfondírozott, hogyan juttatja el Gary-nek a sütit, ugyanis az már nyilvánvaló volt, hogy holnap nem mehet be az iskolába, holott már elég erősnek érezte magát. De az orvos kérte (vagyis inkább parancsolta), hogy nem mehet suliba.

Sarah akarta mondani, hogy "Nem! Már jól vagyok!" de ez nem lett volna igaz és a teste is tiltakozott volna. 

Amikor a lány visszajött a "kertészkedésből", súlyos erővel lecsapott rá a gondolat: "Ha nem tudok bemenni, ki fogja Gary-nek eljuttatni a sütijét?"

***

Sarah éjszaka az ágyában feküdt nyitott szemmel és gondolkozott. Megcsináltatta ugyan a mamájával a palacsintát, de arról fogalma sem volt, hogyan fogja átteleportálni holnap a termükbe.

Aztán egy szörnyű gondolat csapott le az elméjére: "A kirándulás előtt eltöröm az ujjam, karácsony előtt lebetegszem...Akkor ez most véletlen?? Előre félek, mi lesz osztálykiránduláson..."

~Nem léteznek véletlenek-mondja a  mondás és mondja mindenki. De akkor minek nevezzem azt, ami megakadályozza Sarah-t hogy az utolsó évében egy kicsit együtt lehessen az osztályával??

Köszönöm!:)

wow, 100 látogató!! köszönöm nektek, remélem tetszik a blogom!;) írjátok le, mit gondoltok róla, vagy szavazzatok!
Büszke vagyok rátok!
~Anna

5. fejezet

Sziasztok! Tudom, egy ideig nem írtam részt, de egyszerűen nem volt időm... most viszont itt van! ohh és szeretném megköszönni a 70 látogatót, amit ma elértünk! csak így tovább!:)

Jah, és emlékeztetnélek, hogy ez true story (igaz történet), szóval, ha azt hinnétek, csak kitalálom, hogy ennyi minden összejött, hát nem...:(

5. fejezet

Húzás- más értelemben

   Pénteken Sarah osztálya "húzott" karácsonyra. Ez annyiból állt, hogy mindenki felírta a nevét egy papírra és utána egy másik ember kihúzza és annak vesz ajándékot az osztálykarácsonyra.

   Sarah-ék aznap osztályfőnökin termet cseréltek egy másik osztállyal és a fizika előadóban tartotta meg az órát Mrs. Valery. Sarah és Sonja beadták a nevüket rejtő cetlit a gyűjtőbe és vártak.

   Sarah-éknál már az előző iskolájában is volt "húzás". Ott már volt olyan, hogy az osztály legjobb pasiját húzta, sőt, Sarah még olyanra is emlékezett, amikor az egyik barátnőjével kihúzták egymást! Egyszóval mindig valaki érdekeset húzott, most pedig csak azon imádkozott, hogy ne Gary-t húzza! Nem tudná, mit vegyen neki. Ekkor Mrs. Valery csöndet kért, mert mondani akart valamit.

-Egy kis csöndet szeretnék! Steel és Maxim, ott hátul, ki akartok menni megtárgyalni azt a nagyon fontos ügyet?-a fiúk elnézést kértek és továbbra sem figyeltek, de legalább csöndben maradtak.- Nos, amit mondani szeretnék, az az, hogy idén nem ajándékot fogtok venni annak, akit húztok, mert avval tavaly sem volt nagy sikeretek-itt egy kis hatásszünetet tartott- hanem sütit fogtok egymásnak adni.

   Hitetlenkedő moraj futott végig az osztályon. Most már Steel-ék is elhallgattak.

-Rendben, akkor névsorban hívlak titeket, mindenki egyet húz!-szögezte le.-Steel!

   Steel meglepetten felnézett.

-Igen, tanárnő!

-Gyere! Te vagy az első!

-Jaaa! Elnézést!

   Mindenki izgatottan várta, kit hú Steel. Steel mérnöki pontossággal kiválasztott egyet, kihúzta, vigyázva, hogy meg ne lökje a többit. Óvatosan széthajtogatta. Az egész osztály feszülten figyelt. Steel meglátta a nevet és... és... bosszúsan felkiáltott:

-Jaj, neee, tanárnő! Ez most komoly?? Neeee!- persze ezt a rá jellemző dadogással tette meg. Mindenki nevetett. Mire Sarah került sorra, többnyire elült a bejelentés keltette por. Amikor Sarah kiment, már mindenki vidáman beszélgetett. Sarah egész végig ismételgette magában, hogy "Csak ne Gary-t húzzam! Csak ne őt! Csak ne őt! Csak ne Gary-t húzzam..." Sarah kihúzott egyet, kibontotta és megállapította, hogy saját magát húzta. Miután odaadta Mrs. Valery-nek, hogy véletlenül se tudja még egyszer magát húzni, kiválasztotta a középsőt, amelyik nem volt egészen összehajtva. Bizonytalanul bontogatta és bizalmatlanul kukucskált be a rétegek alá.

Gary

Ez volt ráírva. "A francba! A francba! A francba! A francba..." most ez járt a fejében.

-Nem lehet újat húzni, Mrs. Valery?

-Nem.-osztályfőnöke felírta, hogy kit húzott, hogy ne tudjanak cserélgetni. Sarah magában még mindig szitkozódott:A francba! Ezt nem hiszem el! Ez is csak velem történhet meg! Ezt nem hiszem el! A francba!...

   Hazafelé Sarah végig azon tűnődött, hogy ez most tényleg megtörtént vele, vagy csak egy rossz álom? Ha egy álom, remélte, gyorsan felkel.

   Miközben az úton ment át, írt egy sms-t Nicky-nek: "HOGY LEHET EZ?????

még mindig nem tudom felfogni, de ez már megtörtént velem általánosban  a legjobb pasival az osztályban, és most megint. segííííts!!!, különben megőrülök!!

   Mire pár perces késéssel Nicky így válaszolt: "Figyelj!!! az a jo hogy kitod deríteni hogy mi a kedvenc sütije!!! és így nem tudsz mellé löni az ajándékkal, gondolom, most igulsz, de nyugi!majd megsutjuk 3an közösen és biztos ízleni fog neki:)) és még van egy honap addig, ne idegeskedj!:))még orulni is fog, hogy a kedvenc sutijét adod neki:)"

   Sarah-t nagyon meghatotta, hogy barátnője így mellé állt és segít neki. Gyorsan írt egy válaszlevelet. Igaz, az sms nem nyugtatta meg teljesen, de most már nem félt attól, hogy melléfog az ajándékkal.

   A rákövetkező hetekben Sarah végig azon töprengett, hogyan szedhetné ki Gary- ből, hogy mi a kedvenc sütije anélkül, hogy a fiú megsejtené, hogy ő húzta. Először azt eszelte ki, hogy megvan neki George száma és akkor sms-ben megkérdezi Maxim és Gary kedvenc sütijét. Így tudni fogja, hogy húzta valamelyiket, csak azt nem, melyiket. De aztán elvetette ezt az ötletet. Túl nyilvánvaló-gondolta-valami jobbat kell kitalálnom. Így aztán-ötlet híján- csak gondolkozott, gondolkozott, de semmi nem jutott az eszébe.

   Az ajándékozás előtti héten Sarah már nagyjából minden osztálytársáról tudta, hogy kit húzott, viszont Sarah-ról csak 2 ember tudta. Sonja és Nicky. Esküt tettek, mint ahogy arra is, hogy nem mondják el Neki, hogy Sarah-nak tetszik, mégpedig olyan esküt, aminek az a neve, hogy Sonja lecsap könyvvel, ha elmondod-eskü. Merthogy a barna hajú lány csöppet sem volt az az az olvasós, visszahúzódós lány. Csak az olvasós volt rá igaz, viszont, ha valaki idegesítette-vagy nem hagyta olvasni(Sonja-nál ez rossz pont)-akkor Sonja bizony bűntudat nélkül fejbe vágta az illetőt, ő pedig imádkozhatott, hogy vékony könyv legyen nála. Sarah-t is néha fejbe vágta(nem olyan erősen) ha a lány nem hagyta őt olvasni. Sarah-ról pedig tudni kell, hogy imádja Sonja haját piszkálni, amikor a lány olvas. Sonja ezt már kevésbe imádja, sőt, utálja, bár néha engedékenyebb és olyankor Sarah annyit piszkálja, amennyit csak akarja.

   Sarah szerdán megkérte Nicky-t, hogy kérdezze meg Gary-t, mi a kedvenc sütije, mert neki sem mersze, sem lehetősége nem volt rá, ugyanis Mrs. Valery azt kérte, ne menjenek oda ahhoz akit húztak és ne kérdezzék meg, hogy "Mi a kedvenc sütid?", hanem legyen egy kis fantáziájuk és hogy nem legyen olyan könnyű kideríteni.

   Sarah látta, hogy Nicky leszólítja Gary-t és kérdez tőle valamit. Ugyanabban a pillanatban mintha valami összeszorította volna a gyomrát és a torkát. Idegesen figyelte, mit mond a lánynak Gary, de nem tudott kivenni egy szót se a beszélgetésükből, tekintve, hogy Sarah az első padban ült, Nicky pedig a hátsóban(na meg az alapzaj sem volt kicsi...). Kifelé menet Gary vetett rá egy pillantást, mintha tudta volna, hogy a lány húzta. Az nem lehet-gondolta Sarah-hacsak nem Nicky-ből következtette ki...

   Pár perccel később Nicky odament hozzá és közölte vele az eredményt:

-Azt mondta, hogy szereti a fagyitortát, a palacsintát, de igazából bármi jó neki.

   Sarah-nak ettől a kijelentéstől váratlan légszomja lett, de két levegővétel között azért kinyögte:

-Rendben...köszi.

   Sarah tudta, hogy el fogja felejteni, ezért-amint Nicky magára hagyta-azonnal felírta a telefonjába. Nem akart semmi gubancot, főképpen azt nem, hogy elfelejtse a húzottja kedvenc sütijét.

   Amikor hazaért, egyből elújságolta nagyszüleinek a hírt.

-Kiderítettem, mi a kedvenc sütije!-kiáltotta, amint belépett az ajtón.

-Na, mi?-kérdezte mamája.

-...öh...elfelejtettem...-és tényleg nagy izgalmában teljesen kiment a fejéből.-de felírtam...

   És felolvasta nekik. Pontosan úgy írta be a telefonjába, ahogy azt neki Nicky mondta.

-Én a palacsintára szavazok, nem azért, mert könnyű elkészíteni, hanem mert a fagyitorta öt perc alatt elolvad-mondta Sarah mamája. A papája bólogatott. Sarah is inkább erre szavazott, ő azért, mert könnyű elkészíteni.

   Pénteken, amikor hazafelé tartott, azon töprengett, hogy Gary-nak vajon ízleni fog-e a palacsinta. Remélem, igen-gondolta Sarah.-különben elsüllyedek, mint a "Maradj talpon!"-ban.

   Amikor hazaért, szüleit ágyban találta, de nem volt jókedvük. Mindketten elkaptak valami hányós-hasmenős vírust.

-Sziasztok!-suttogta Sarah, mert tudta, hogy ilyenkor nagy szükségük van a pihenésre és nem akarta zavarni őket.

-Szia!-suttogták vissza egyszerre.

   Sarah csöndben bekapcsolta a gépet és megnézte a lovait.(mármint a virtuálisakat) és úgy találta, remekül vannak, ezért felment facebook-ra. Már megint egy csomó értesítést kapott, de korántsem annyit, mint az első hétvégéjén. Sarah egész este gépezett és jóval azután feküdt le, hogy szülei elaludtak.

   Vasárnap estére Sarah újra a mamájáéknál volt, immár egyedül jött a vonattól. Ettől önállóbbnak érzte magát és megnyugodott, hogy egy kicsit egyedül lehet és gondolkozhat(kivételesen nem Gary-ről).

   Körülbelül hajnali fél kettőkor Sarah fölkelt, mert valami furcsát érzett és nem jött rá, mi az. Amikor rájött, lélekszakadva rohant a vécére(szerencsére nem volt messze). Amikor úgy-ahogy összeszedte magát, szólt a mamájának, hogy nem érzi jó magát. Mamája azt tanácsolta, feküdjön vissza és szóljon, ha újra rosszul érezné magát.

   Sajnos Sarah-nak nem volt annyi ideje, hogy szóljon, ugyanis hajnali négykor újból versenyt futott az idővel és nyert, de milyen áron! Ez szörnyű!-gondolta Sarah-még a legnagyobb ellenségemnek sem kívánom!

   Sarah reggel, amikor fölkelt, még fáradtabbnak érezte magát, mint amikor lefeküdt. Minden porcikája fájt, de leginkább a hasa(mármint a hasizma) és a torka. Remek!-gondolta-ez is csak velem történhet meg!

   Végül egész nap ágyban maradt. Az orvos -valami szörnyű- teát itatott vele és meghagyta, hogy egész nap ezt kortyolgassa. Azt várhatja!-panaszkodott Sarah. Végül meggyőzte a mamáját, hogy felváltva ihasson ásványvizet és teát. Be kell vallanom, Sarah a legtöbbször csalt és 2-szer, 3-szor egymás után ásványvizet ivott, de ezért nem lehet hibáztatni. Délben Sarah mamája kihívta a lány, hogy egyen egypár kekszet. Sarah-nehezen, de-fölkelt az ágyból és kiment. Nagyszülei húslevest és rizses húst ettek. A lánynak már az illatuktól felfordult a gyomra. Leült és elkezdte enni a kekszet. A harmadiknál járt, amikor furcsa érzése támadt, de nem olyan, mint éjszaka, hanem furcsább. Fölállt és elindult a fürdőszoba felé, de félúton sem járt, amikor mintha több mázsa súlyt tettek volna a fejére. Sarah azt gondolta, ez csak pillanatnyi állapot, de a konyhaajtóban elsötétült előtte a világ.

   Az előszobában ébredt fel arra, hogy valaki rázza. Először csak nézte a mamáját, ahogy a szemébe néz és hangtalanul kiabál. Aztán-mintha víz alól jönne fel-eljutott a tudatáig a hang is.

-Sarah! Sarah, mi bajod! Sarah! Rosszul vagy?

-Nem tudom-suttogta Sarah és újra elájult...

4. fejezet

Sziasztok! Máris itt van a következő fejezet! Lécci, komizzatok vagy szavazzatok, mert nem tudom mit változtassak rajta! Az új ötleteket is szívesen fogadom!

4. fejezet

Egy csók

Sarah éppen hazafelé tartott egy különösen nehéz nap után, amikor úgy döntött, aznap inkább 25-össel megy haza (persze ennek semmi köze nem volt Gary-hez...). Gyorsan elbúcsúzott Sonjától és irányt váltott. Gary-ék közvetlenül mögötte jöttek. Amikor a kereszteződéshez ért, meg kellett állnia, mert jött egy autó és addig a fiúk beérték őt.

-Szia Sarah!-köszönt neki Maxim.

-Sziasztok!

-Miért jössz erre? Nem a Sonja-val szoktál hazamenni?

-Igen, de mehetek erre is.

-És melyikkel jössz?

-Öhh... 25-össel.

-Akkor nem velünk- Maxim ezt mondta, nem kérdezte.

-Hát nem.-Miközben az úton mentek át, Sarah meglátott egy furcsán ismerős arcot az utcán felé közeledni. Ő is észrevette és feltűnően integetni kezdett neki. Sarah visszaintegetett. Most már felismerte. Tom volt az, akit Sarah a lovastáborban ismert meg. Ő is imádta a lovakat és -valljuk be- helyes is volt. Sarah bevárta a fiút, és beszélgetni kezdtek. Érdekes módom Tom is arra lakott, mint Sarah, de neki könnyebb volt 125-össel menni, azonban aznap kivételt tett. A buszmegállóban számot cseréltek és Tom meghívta őt ebédelni. Sarah először meglepődött, majd visszautasította a "temérdek" leckére hivatkozva. Tom felhúzta a szemöldökét, de belenyugodott.

   A buszon megvitatták, ki hol lakik és hova jár iskolába. Tom teljesen másfelé járt iskolába, mint Sarah, aznap is csak azért ment arra, mert náluk előbb véget ért az óra és elugrott az egyik barátjához. Aztán Sarah leszállt és elköszöntek. Sarah egész nap Sarah ajánlatán töprengett, de nem vergődött zöldágra.

   Egy héttel később Sarah még mindig Tom ajánlatán tűnődött az iskolában. Sokáig bámulta Gary-t, aztán döntött.

-Sonja-szólt a mellette ülő lánynak. Ő meg se rezzent, annyira belemerült a könyvébe.

-Sonja!-bökte meg Sarah. Erre Sonja felnézett.

-Hmm?

-El akarom felejteni Gary-t. Úgyse jöhetünk össze. Túlságosan fáj.

-Rendben.- Sonja-t nem hülönösebben hatotta meg Sarah vallomása, hisz már egy csomó hihetetlen dolgot hallott a lánytól.

-Akkor most felhívom Tomot.-Ezt inkább magának mondta, mint Sonja-nak, tekintve, hogy azóta a lány megint belemerült a könyvébe.

   Megkereste Tom számát a telefonjában és rányomott a hívás gombra. Tom a harmadik csöngésre vette fel.

-Szia Sarah!-szólt bele.

-Szia Tom! Tudsz most beszélni?

-Persze! Miért?

-Kérdezni akarok valamit.

-Bármit!-túl nagylelkű-gondolta Sarah.

-Áll még az ebédajánlatod?

-Melyik ebé...? Hát persze, hogy áll! Miért?

-Mert most nincs annyi leckém és el tudnék menni veled.

-Szuper! És mikor lenne jó neked?

-Fél három?

-Rendben. És hol?

-Mondjuk... Legyen a...

-Ja, persze, bocsi, elfelejtettem, hogy nem vagy idevalósi! Akkor fél háromra eléd megyek. Hol laksz?

-Szent Korona út 9. Ismered?

-Persze! Akkor holnap fél háromkor!

-Rendben, szia!

-Szia!-Sarah el sem hitte, hogy tényleg megtette.

   Másnap Sarah bosszúsan állt a tükör előtt. Az bántotta, hogy nem tudta, mit vegyen fel a mai "randijára". Végül farmer és V kivágású pulcsi mellett döntött. Hosszú, hullámos, barna haját lazán a hátára engedte. Majdnem a derekáig ért. Belebújt a rövid szárú fekete csizmájába. Csöngettek. Sarah felkapta a táskáját, a kabátját és a kulcsát és kinyitotta az ajtót. Tom már várt rá a lépcsőház előtt. Farmer és póló volt rajta a kabát alatt, ami látni engedte izmos karját.

- Huhh!- először csak ennyit tudott kinyögni.-lélegzetelállító vagy!

-Köszi-mondta lámpalázasan Sarah.-te is.

-Ugyan!

   Elindultak. Sarah kecsesen, határozottan, míg Tom inkább férfiasan, gyorsan. Körülbelül fél óra múlva megérkeztek egy kicsi, de annál elegánsabb étterem elé. Sarah első látásra beleszeretett a kis étkezdébe. Tom udvariasan kinyitotta előtte az ajtót és a derekánál fogva bekísérte. Amikor beléptek, az egyik pincér azonnal odafutott hozzájuk és az asztalukhoz kísérte őket.

-Nahát, Tom, azt hittem egyedül jössz! Nem láttalak lánnyal, mióta...-az enyhén kopaszodó pincér elhallgatott, részben Tom pillantása miatt.-mindegy. Mit hozhatok?

-Sarah, válassz csak te először!- ajánlotta fel udvariasan Tom.

-Hát...én rántott sajtot kérek, salátával.

   Tom is rendelt. Amíg arra vártak, hogy kihozzák az ételt, végig beszélgettek a családjukról, a barátaikról és persze a lovakról. Sarah beszámolt Tomnak egy új lovas játékról, amit talált. Tomot elbűvölte! Mondta, hogy ő is regisztrálni fog oda.

   Közben kihozták a rendelést. Sarah és Tom nekiláttak az evésnek, közben közben végig a lovakról beszélgettek, nemhiába lóimádók. Az ebéd végén Tom kifizette Sarah ebédjét is, hiába ellenkezett a lány. Tom hazakísérte Sarah-t és az ajtóban megcsókolta. Sarah meglepetten húzódott el. Eszébe jutott Gary. A legjobbkor!-gondolta-miért nem hagy békén?

-Ne haragudj, én nem akartam, csak... ahh....nem tudom...én csak...-magyarázkodott Tom.

-Nem kell bocsánatot kérned, az én hibám. Nem lett volna szabad elfogadnom a meghívásodat.

-Dehogynem...

-Hadd fejezzem be! Nem miattad van, tényleg, hiszen érted valószínűleg döglenek a lányok-itt Tom láthatólag elsápadt-, de nekem valaki másnál van a szívem, és amíg nem adja vissza, addig nem tudok senki mást szeretni.

-Teljesen megértelek.- Tom ezt úgy mondta, mintha komolyan is gondolná-de akkor is úgy érzem, én kapkodtam el a dolgot.

-Sajnálom, én tényleg azt hittem, hogy így jó lesz- mentegetőzött Sarah.

-Hát, én is. De nem jött össze. Majd legközelebb. Szia!

-Szia! Tom!-kiáltott a fiú után Sarah.-tényleg sajnálom!

-Nem kell, de azért kösz. Szia!-köszönt el immár véglegesen Tom.

   Sarah bement a házba és ledobta a táskáját. Halálos bűntudata volt, de volt benne egy hang, ami folyamatosan azt súgta neki, hogy "Ez az! Így volt a legjobb! Te már másé vagy!"

3. fejezet

Sziasztok! Tudom, tegnap nem hoztam fejezetet, de uncsitesóméknál aludtam... cserébe nagyon jó részt hozok! lécci, komizzatok, mert így nem tudom, kinek tetszik! az új ötleteket is szívesen fogadom!

3. fejezet

Felismerés és bűntudat

   Egy héttel később Sarah a nagynénjével, Lora-val ment iskolába, aki a polgármesteri hivatalban dolgozott, ami történetesen az iskola közelében volt. Éppen a buszmegállóba kanyarodtak be, amikor az ajtóból Sarah meglátta Gary-t, az új fiút. Azóta már összeismerkedtek, úgyhogy Sarah integetett neki. Gary visszaintegetett.

-Hmm, helyes fiú, nagyon helyes- szólt közbe Lora.

-Hát, nem is tudom...-Sarah még sosem gondolkozott el ezen. Neki csak Mark létezett. Elköszöntek és Sarah bement az osztálytermükbe. Ott találta Gary-t.

-Szia-köszönt neki.

-Szia-köszönt vissza Gary.

Sarah kihasználta az alkalmat, hogy kettesben vannak és jobban megnézte magának. Tényleg nagyon helyes-gondolta a lány. Tovább bámulta. Gary-nek barna (vagy fekete?) haja volt, majdnem olyan, mint Sarah-nak, barna szemei, amelyről Sarah sokat álmodozott. Nagyon tetszett neki a barna szem, és hogy Gary-nek ilyen van...Ez teljesen elkábította. És milyen kiskutyaszemekkel tud nézni!-gondolta, ahogy Gary ránézett, olyan szomorúan, hogy a kábult lány azt hitte, mindjárt odafut és megöleli. Nagyon furcsa érzés kerítette hatalmába.

-Öhmm... Mit bámulsz rajtam?-kérdezte Gary.

-Olyan, mintha...mintha...-megköszörülte a torkát-...semmi.

-Oké- Sarah-nak kétsége sem volt afelől, hogy Gary teljesen hülyének nézi.

-Bocs, én csak...

-Felejtsük el!-ha az olyan könnyű lenne!-gondolta Sarah, miközben sóhajtott.

-De...-ekkor bejött Mark és Sarah iszonyú bűntudatot érzett. Úgy érezte, megcsalta, pedig nem is jártak.

***

   Az egész napot bűntudattal élte meg, de ahogy hazafelé tartott (kivételesen 25-össel ment, mert látni akarta Gary-t), volt ideje gondolkodni. Markkal nem jártak, és már egy éve ismerik egymást, de semmi sem történt, Gary-vel pedig már a második héten integettek egymásnak! Ez azért nem semmi!-gondolta. A zavarodott lány kétségbeesésében, hogy melyiket válassza, gondolatban összehasonlította a két fiút, külsőleg, belsőleg. Lássuk csak-gondolta- Gary szerintem sokkal helyesebb, mint Mark. És ha összeillés szempontjából nézzük, Gary sokkal jobban illik hozzám, mint Mark...ahh! Ez így nem ér!... Aztán belsőleg: Gary-t nem ismerem olyan régóta, de tudom róla, hogy soha nem ütne megy lányt, ami Markról nem mondható el, sőt, még nyíltan fel is vállalta, hogy ha egy lány megüti, ő bizony visszaüt. Ez nem jó, Mark, nagyon nem jó! Aztán-folytatta a gondolkodást Sarah.- Markkal csomót veszekedtünk, viaskodtunk, Gary egyszer sem szólt oda nekem semmit, még akkor sem, amikor...khm...amikor sokáig bámultam, még akkor sem szólt be, hogy miért nézem. Ráadásul Gary sokkal rendesebb volt, például mindig köszönt, ha meglátott engem. De mindketten szeretik a zenét. Akkor ez 5:1 Gary javára... ahh, tudtam, hogy ez lesz!... Bocsi, Mark, nem akartam, de az érzéseim... Oké. Akkor holnap elmondom Sonjának, hogy döntöttem. Igen, halálra fogom idegesíteni, de nincs más, akinek elmondhatnám és ráadásul ő a legjobb barátnőm, meg persze Nicky.

   Másnap Sarah a teremben találta Sonja-t, egyedül. De jó!-gondolta.

-Szia Sonja!- köszönt a tavaly kitalált osztályköszönéssel.

-Szia!

-Mit olvasol?-Sonja-nál már megint más könyv volt, mint előző nap.-Máris kiolvastad az előzőt?

-Agatha Cristie. Igen, kiolvastam, könnyű volt olvasni- vont vállat a lány.

-Sonja, mondhatok valamit?-vágott közbe hirtelen Sarah.

-Persze- mondta Sonja kicsit meglepődve- csak ne Markról legyen szó, lécci!-könyörgött.

-Pedig róla van szó, illetve róla is.

-Hallgatom.

-Hát, öhh... szóval... rájöttem, hogy Mark teljesen hidegen hagy, és csak Gary érdekel.- na, kint van-gondolta.

-És Mark?

-Nem érdekel Mark, mondom! Sokkal durvább, bunkóbb és szemetebb, mint Gary! Utálom!

-Oké.

-Gary! Gary. Gary....

-Szörnyű vagy!-most Sarah-nak volt nevethetnékje. Megkönnyebbült, hogy kimondhatta.

-Helló!-érkezett meg David.

-Sziasztok!-lépett be Richi.

-Helóka!-Geroge is.

-Jó reggelt, lányok!-ez Steel volt.

-Sziasztok!-Sarah majdnem leesett a székről. Igen, ez Gary volt.

-Mi van, ti mindig csoportosan jártok?-Sarah-nak kérdeznie kellett valamit, hogy meglegyen a napi beszélgetésadagja. 

-Nem,csak fölmentünk a szekrényünkhöz.- Steel válaszolt. Sarah dühös volt, de Gary legalább ránézett...

   A nap úgy telet el, mint egy álom. Gary-vel többször egymásra néztek, és elkapták a pillantásukat. Sarah ilyenkor furcsa bizsergést érzett a gyomrában, olyat, amit akkor érzett, mielőtt fellépése volt balettból (igen, egy évig kötelező balettra járt a társastánc miatt),vagy amikor szavalóversenyen izgult, nehogy elrotsa a szöveget. Egyszóval mérhetetlen izgatottságot.

Az egyetlen baj az volt aznap, hogy Mark kifejezetten sokat foglalkozott vele. Nehogymár kiderüljön, hogy tetszettem neki!-gondolta bosszúsan Sarah-Nehogy most derüljön ki, mert megfojtom!

***

   A következő hetekben Sarah és Gary között kölcsönös barátság alakult ki. Ez annak is volt köszönhető, hogy Sarah az egyik tesiórán, kosárlabda közben eltörte az ujját. Gary összeveszett ezen Sonja-val! A gipszet csak egy hónap után vették le. Azóta Sarah megpróbált mindennap beszélni vele- igaz, majdnem elájult közben-, de ez nem mindig sikerült. Sonja-t pedig vagy lelki szemetesnek használta vagy élménybeszámolója elmondásának elszenvedője volt attól függően, hogy Sarah-nak rossz vagy jó kedve volt. Sonja lassan minkét kedélyállapotát meggyűlölte, de tűrt és hősiesen titkolta érzéseit.

   Mark továbbra is nagyon sokat törődött Sarah-val, néha a legdurvább álmodozásait szakította meg. Valószínűleg tetszem neki- gondolta Sarah, de már nem bánta. Neki már csak 1 fiú létezett:Gary. Ha előtte volt, nem bírta levenni róla a szemét(kivéve, ha beszéltek-olyankor nem bírt ránézni).

   Beköszöntött a hideg idő. Egyre rövidebbek voltak a nappalok, és egyre hosszabbak az éjszakák. Sarah most már reggel is sötétben ment iskolába és vasárnap délután már sötétben ért oda a mamájáékhoz. De Sarah-nak tetszett a sötét. Imádta azt a -valószínűleg képletes- biztonságérzetet, amit keltett benne. Csak a havat hiányolta. Ha már tél, akkor legyen hó!-gondolta. Hát a hóra még várniuk kellett egy kicsit, de az események úgy felgyorsultak, mintha hóviharba került volna...

2. fejezet

Nah, akkor itt hozom a második részt, ahogy megígértem!;) lécci, kommenteljetek, vagy csak mondjátok meg, milyen!:)

Az előző rész nem volt nagyon eseménydús, de itt már azért történik valami;)

Remélem, tetszik:)

2. fejezet

Hétvége és változások

   Az udvaron végighallgatták az igazgató úr beszédét a kezdetekről és a megújulásról. Sarah-t nem különösebben érdekelte, de legalább nem viselkedett úgy, mint a fiúk, akik látványosan unatkoztak.

   A beszéd végén mindenki (a 7.-esek vezetésével) visszament az osztálytermükbe. Sarah furának érezte, hogy most már nem ők a legkisebbek. Pedig már éppen kezdte megszokni! Először azt kellett megszokniuk, hogy nem majdnem a legnagyobbak, mint általánosban, most meg azt, hogy már nem ők a legkisebbek. Hát döntsék már el!-gondolta Sarah.

   Végighallgatták az osztályfőnökük, Mrs. Valery mondókáját is és persze, ígéreteket tettek, hogy ebben az évben jobbak lesznek, jobban fognak tanulni, stb...persze, úgysem fogják megtartani.

   Aztán mindenki mehetett haza. Sarah Sonjával ment, busszal. Fel volt villanyozódva, hogy újra találkozhatott Markkal, de leginkább annak örült, hogy még egy évig láthatja. Az új fiúval nem is foglalkozott.

***

   Másnap Sarah fölkelt, de nem a saját ágyában. Ijedten körülnézett. Aztán fellélegzett, amikor rájött, hogy csak a mamájáéknál van. Aztán eszébe jutott, hogy neki iskolába kell mennie és egyből kiment az álom a szeméből. Kiment a fürdőszobába, megmosakodott és fogat mosott. Aztán visszament a szobájába öltözni. Nem öltözött ki nagyon, ő inkább az a farmer-pólós lány volt, ha hideg volt, akkor talán (talán!) vett föl egy pulcsit.

   Sarah-nak miközben öltözött, eszébe jutott, hogy ma hazamegy! Nagyon örült neki, hisz egy hétig itt nem tudott gépezni, ugyanis a mamájáék reménytelenül régimódiak voltak és nem volt náluk számítógép. Ugyanakkor Sarah-nak az is eszébe jutott, hogy így csak facebook-on fogja látni Markot! Ez egy kicsit a kedvét szegte, de nem nagyon.

   A nap úgy telt, mint minden első nap. A gyerekek felvillanyozva, amiért újra találkozhatnak, a tanárok meg ugyanez miatt letörve. Kivéve talán Mrs. Valery-t, aki nagyon örült nekik. 

   Az osztályterem olyan volt, mint ahol elszabadult a pokol. A fiúk a kedvenc "alufóliagolyóval dobálózás"-t játszották, ami úgy tűnt, megunhatatlan lemez. Az volt a baj, hogy nem mindig csak egymást találták el, hanem másokat is, ami egyes lányokat nagyon idegesített. Sarah-t nem különösebben zavarta, de nem is örült neki.

   Az utolsó óra végeztével (hatodik) ugyanaz volt a lemez, mint előző nap. Sarah fel volt dobódva. Sonja adott neki egy jó könyvet, valami sárkányosat. Eddig tetszett neki. Egyszóval remek napja volt. Megebédelt, és hazament apukájával, Steve-vel. Hazafelé apja mindenféle kérdéseket tett fel.

-Milyen volt a suli? Kaptál valami jegyet? Tetszik valamelyik fiú? Mi...

-Apa! Lassabban! Egyébként pedig a suli remek volt. Kaptam egy jó könyvet Sonjától. Miért kaptam volna jegyet? Apa! Első nap volt!

-Második, ha úgy nézzük!-szólt közbe Steve.

-De nem úgy nézzük!-mondta Sarah mérgesen.

-Jól van, na, csak kérdeztem-majd gyanakvóan kezdte méregetni-de arra nem válaszoltál, tetszik-e valaki?

   Sarah hosszan hallgatott, aztán csak kinyögött valamit.

-Öööh...hmm...nem nagyon tudom...

-Nem tudod?? Pedig egyszerű:tetszik vagy nem?

-Nem tudom! Néha tetszik, néha gyűlölöm! Ahh! Ti férfiak, milyen kiszámíthatatlanok vagytok!

-Mi??-mutatott magára ártatlanul Steve.-Nézzetek magatokra! Milyen szeszélyesek vagytok!

   Összemosolyogtak. Az ő kapcsolatuk kivételes apa-lánya kapcsolat volt. Sarah, apjának mindig elmondhatta, milyen fiúügyei vannak és Steve mindig adott tanácsot, hogy miképp hódíthatná meg őket.

   Hazaértek. Sarah anyja, Silvya még nem volt otthon, későn ért haza. Sarah üdvözölte a mamáját és a papáját, aztán meghallotta öccse, Dan kiabálását. Örömmel rohant be a szobába. Dan a nyakába ugrott és úgy visította, hogy "Sarah! Sarah itthon van! Sarah!" Sarah aztán játszott vele egy keveset, majd számítógépezni kezdett. Amikor belépett facebook-ra, elszörnyülködött:2 ismerősnek jelölés, 5 üzenet, 53 értesítés!

   Sarah alig hitt a szemének. Végigolvasta az összes üzenetet és értesítést, majd megnézte, hogy kik jelölték ismerősnek. Az egyik az egyik iskolatársa volt, a másik pedig az új fiú. Sarah kíváncsi lett, és megnézte az adatlapját. Helyes-helyes- gondolta a képeit nézve, de nem olyan helyes, mint Mark.

   Vasárnap délutánra Sarah az összes leckéjét megcsinálta, az összes ruháját elpakolta és indulásra készen állt. Izgatottan várta anyjával, hogy mikor jön a vonat. A családja már ellátta Sarah-t tanácsokkal a vonatozásról, de azért a biztonság kedvéért anyja még egyszer elmondta.

-Szóval, külső ülésre ülj, soha ne rakd fel a cuccod a tartóra, csakis magad mellé! A kalauznak mindig add oda a jegyet, és...

-Anya, tudom!- befutott a vonat.

  Sarah még egy utolsót integetett anyjának az ablakból, aztán leült. Miközben a fülhallgatóját bogozta, elfogta a sírás. Berakott egy kemény rockot, ennek ellenére könnyek patakzottak az arcán.